Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)
Margócsy Józsefné Oberländer Erzsébet visszaemlékezése
Egy napon teljesen besárgult. A teljesen leromlott, rosszul táplált szervezetének túl sok volt a cipelés. A „bölcs" orvosi tanács sok cukrot javasolt. Talán 2-3 deka járt a jegyre. Nem tudom, ki találta ki, hogy a céklában sok a cukor. A felszeletelt céklát a pék megsütötte, s rengeteget evett belőle. A pihenés és a céklás kúra szépen rendbe hozta. Mi úgy terveztük, hogy ha Jocó kicsit megerősödik, a következő vonattal jövünk haza. Pircsi azon gondolkozott már ekkor is, hogy nem jön haza. Rövidesen jött a hír, hogy az amerikaiak a szállítást leállították. Várni kell. Vártunk. Közben teljesen kitavaszodott, Jocó szépen rendbe jött. Az egyik fűszeresnél néha akadt alkalmi trógerolás, így keresett egy kis pénzt. Nemsokára Pongrácz Pista bácsi, valami távoli rokon, az egyik deggendorfi amerikai cukrászdában valami munkát kapott: zongorázott a lábukat az asztalra felrakó, sisakban ülő amiknak. Jocót hívta, valahonnan került egy hegedű, fogalmam sincs, honnan, s ők lettek a szalonzenekar. Úgy emlékszem, kétszer hetenként este, estefelé zenéltek. Fizettek érte. Valahogy kapcsolatba került Jocó valami zsidó férfival, a zsidó UNRRA-táborból, akit egy darabig - elég jó óradíjért - hegedülni tanított, így a legszükségesebbre volt pénzünk. Az amerikai zónán belül utazni lehetett; volt valami fényképes ujjlenyomatos személyi igazolványunk, a vasúti jegy olcsó volt, hiszen hivatalos infláció semmi nem volt. Tettünk néhány kirándulást. Egy vasárnap voltunk Eggben, gyönyörű fenyőerdőben, óriási mohos kövek között volt egy pici kápolna, amit messziről lehetett látni a hegyen. Egyszer Landshutban is voltunk, úgy emlékszem, hajón mentünk. Nagyobb kirándulás volt: Passau és Regensburg. Passaunál nagyon élénken emlékszem a három folyó összefolyására, ahol a találkozás után még több száz méteren más színűek a vizek. Regensburgban a dómból és az Emmaramból nem sokat láttunk, mert a templomok, műemlékek szinte körül voltak építve vastag beton dugókkal, falakkal. Azt hitték tudniillik, hogy ezek légitámadás esetén komoly védelmet nyújtanak. Talán már július-augusztusban lehetett, hogy az asszonyok valami zarándoklatfélét kezdtek szervezni a legnagyobb bajor búcsújáró helyre, Alt-Öttingbe. Autóbusszal mentünk, furcsa és zavaros élmény volt. Egy óriási, zűrzavaros zsibvásár, rengeteg ember, több templom, mise, mutatványosok stb. Maga a búcsújárás oka: egy pici kinyíló párkányú, tetejű kis kerek templom, ahol az épület külső falán XIV-XV. századi primitív népi festők votiv-képei mesélik el, hogy egy téli viharban a havas hegyi erdőben a Madonna mentette meg az eltévedt vándort. Itt láttam először fekete-arab papokat, apácákat, mert ez a hely a bajor misszió központja is. Nem emlékszem, hogy tudtuk meg, hogy Bunáné [?], Sárival és Pistával valahol a közelben van. Pircsi elkezdett odajárni udvarolni, s megszerveztek egy alpesi kirándulást. Vonattal mentünk, egy kis falusi paraszt Gasthausban aludtunk, akkor álombelinek tűnőén békés és kényelmesen szép 54
