Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)

Margócsy Józsefné Oberländer Erzsébet visszaemlékezése

kívül még Román Béla piarista tanár volt ott, egy igen jóképű, kedves, sima modorú, állítólag erősen jobboldali beállítottságú páter. Talán történelem szakos volt, s egy idősebb hölgy, valamilyen Sári, matematikus. Az ő nővére is ott volt, de nem volt pedagógus. Összeszedték a középiskolás korú gyerekeket, délelőtt mi foglalkoztunk velük, rendes beosztás szerint, tizenöt-húsz fiú-lány lehetett, néhány volt „cőger" is volt köztük. Két névre emlékszem: Kubinyi László, Comensoli Mária fia, és Mamusich [?] Tibor, egy olyan tizenkét éves forma, elképesztően elnevelt egyetlenke volt, egy már nem egészen fiatal alezredesné mamával.

Május közepétől aztán kijártunk rendszeresen az erdőbe tanulni, hiszen május kilencediké után sokkal szabadabb lett a levegő; az erdőben sokszor került elő egy-egy szakadt, lerongyolódott „bujdosó". Tőlem kérdezgették, hogy egyáltalán hol vannak, merre menjenek, mi van az amikkal. Ehhez tudni kell, hogy május kilencediké után az amerikaiak nem ejtettek foglyokat - azokkal a katonai alakulatokkal sem foglakoztak, amelyeket május 9-e után értek el. így a csapatoktól leszakadt, elszökött katonák „szabadon" csatangoltak. Majd vagy két hónap múlva megkezdődött valami számbavétel, illetve mindenkit elláttak valamiféle igazoló papírral. Persze május 9-e után még több lett a szóbeszéd a férfiakról, de pontosat, megbízhatót, semmit nem tudtunk. Nyár folyamán talán több alkalommal is a Vöröskereszt útján

48

Margócsy Józsefné a menekülttábori gyerekekkel 1945 őszén