Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)
Margócsy Emilné Algőver Erzsébet naplója
November 29. szerda. Kopácsolások zaja mindenfelől. Rendezgetnek. Nálunk is csinálják az ablakokat. Jövő héten már felmegyünk. Nagyon vágyódom már én is egy kis kulturáltabb környezet után. Jánoska Kállóba ment missióba. Vasárnap gyalog ment Kálmánházára, s mikor este fél 6-kor a városba ért, elfogták őt, cukrosládákat és zsákokat hordani a közraktárba: pedig a Luther-kabát is rajta volt. Mindenki panaszkodik, hogy rengeteget kell a ruhatetűkre vadászni. Bocskayékat sokat zaklatják. Hétfő este 3 román katona és egy hölgy szálltak meg a sarokszobában. Teát kaptak este, reggel. Az egyik Miskolcra ment. Küldtünk levelet Erzsi- kénknek, mi is, Jánoska is. Bár megkapnák. De bár mi kapnánk hírt Felőlük, Miskolcról, Klotildligetről. Jocókáéknak sok holmiját Barta bádogosékhoz vittük, Nádor u. 26. alá. Viszek nekik krumplihéjat a tyúkoknak. 1944. december 3. vasárnap du. 4 óra. Az előbb jött vagy 20 román katona az ebédlőbe, matracokat, díványokat cipeltek, minden szobából; még jó, hogy mérgesen beszéltem a rendőrrel és a hálót nem engedtem. Azt már kitakarítottuk, mert holnap fel akarunk a pincéből költözni. Jánoska hozott élesztőt Kállóból. Tegnapelőtt kapott tejet, úgyhogy ma fánkot sütöttem. Nagy szó! No, lesz tetű megint mindenfelé. Már az öregem is úgy vakarózik, mint egy rühös malac, s közben dühöng, hogy azért van, mert még nem lakunk fenn. Pedig reggel, este minden fehérneműt átnézek. Vájjon mit csinálnak a gyerekek? Apus volt most Jocóék lakásán, ott is van sok román, nem is tudott bemenni. December 17-én vasárnap. Két hete nem írtam naplót. Hétfőn, 4-én felköltöztünk. Álomszerű boldogság volt a hálóban, saját ágyunkon aludni. Szerdáig 13 román volt a sarokszobában. Lelőttek az Ágika vadgalambjaiból kettőt. Úgy fájt értük a szívem. Elvitték egy lepedőmet, meg a matracaink felét. Vasárnapig nyugodtan voltunk. Vasárnap reggel fél 9-kor voltam Istentiszteleten, Apus fél 11-kor akart menni, de akkor jött két orosz katona szállást nézni (közben eltűnt egysmás dolog). Erővel a hálót akarták lefoglalni. Egy Bástin [?] nevű mérnök főhadnagy lakott a középső szobában még három emberrel. A sarokszobában 3 harisnya és közemberek. Egész udvarunk tele van tábori konyhával, 25 ökrös szekérrel. Este fél 8-kor még főztem, sütöttem a másnapi reggeli vagdalt húst, kávét. Másnap 8-kor elmentek, és a mérnök vitt Erzsikééknek levelet Miskolcra, vájjon oda ért-e vele. Nagyon várjuk Miskát! Másnap eljött az az orvosnő, aki vasárnap zongorázott (adtunk neki kottákat), meg egy főhadnagy (Alexander, filmrendező) is a sarokszobába költöztek be. Zongoráztak, daloltak, táncoltak, kedves társaság volt. Egy ukrán táncdal egészen az ispiláng dallamára megy. Hétfőn délelőtt a főhadnagy beteg volt (széngázmérgezése volt). Itt aludt a hali-konyha díványán, amíg ebédeltünk. Este meglátta, hogy Apus Jánossal sakkozott az esti áhítat előtt, hozzáfogott ő is, nagyon jól játszott. Szerdán elmentek reggel, gondoltuk, hogy 22