Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)
Margócsy Emilné Algőver Erzsébet naplója
Margócsy Emilné Algőver Erzsébet naplója A naplót Margócsy Emilné Algőver Erzsébet (Podluzsány, 1884. október 2 - Aszód, 1980. május 2.) írta az 1944-46-os években. A családnak a napló létezéséről nem volt tudomása - holott fontosságát mutatja, hogy szerzője agg korában, halála előtt nem sokkal még egyszer elővette, s záradékkal látta el. Férje, Margócsy Emil (Aszód, 1883. december 11- Nyíregyháza, 1971. június 30.) a nyíregyházi felsőkereskedelmi iskola alapítója és igazgatója volt nyugdíjazásáig. Algőver Erzsébet tanítónői oklevelet szerzett Pozsonyban (1906), de férjhez menetele után már nem tanított; Palóc álnéven sok novellát és kisebb színdarabot publikált. Gyermekeik voltak Erzsébet (Ferenczi Mihályné; az ő gyermekeik ez években: Zoltán, Ágnes, Mária és Katalin), József (felesége Oberländer Erzsébet). Két gyermekük, Ilona és Emil korábban, ifjúkorukban meghaltak. A család erőteljesen részt vett a város kulturális és evangélikus egyházi életében (Margócsy Emil a püspökválasztások egyik meghatározó szereplője is volt; megszervezte a dél-szabolcsi gyülekezet önállóságát, templomokat építtetett Kálmánházán és Borbányán; az egyház irodája is az ő házában székelt). Margócsy Emilék - eltérően a város más vezető értelmiségi családjaitól - 1944 őszén nem hagyták el a várost, s mindvégig itthon, Selyem utcai házukban élték végig a háborús eseményeket. Gyermekeik viszont sokat hányódtak: a Ferenczi családot Miskolcról (ahol Ferenczi Mihály vasúti főmérnök volt), a vasútigazgatósággal együtt evakuálták, s kb. fél évig vagonban laktak különböző állomáshelyeken, míg Csehország területéről hazatérhettek (Ferenczi Mihály igazolása késedelmet szenvedett, mivel nem katonaként hagyta el az ország területét). Margócsy József hadapród őrmesteri, majd zászlósi rangban szolgált a hadseregben, folyamatos visszavonulás és hosszú viszontagságok után Ausztria és Németország határán csapattestével amerikai fogságba esett; felesége végig vele volt a kitelepülés során, majd menekülttáborban várta férjét - 1946 végén érkeztek haza Nyíregyházára. * A pincében 1944. október 19-ére virradóra a Vay Ádám utcán 2 bomba (orosz) robbant. A Selyem utca 6. szám alatti házunk végéhez közel. Csak 2 ablak maradt épségben az egész nagy házban. Nagyon rossz érzés volt a rengeteg üvegcserép eltakarítása. Nyíregyháza, 1944. október 20. péntek. Tegnap este már a pincében ágyaztunk. A folyosó északi részén az Öregem és én aludtunk, dikón, fekvőszéken, lejjebb a Pristyák házmester1 család (János, Ilka, Magdus). A délutáni rádió bemondja Debrecen elestét. Pánikszerű menekülés minden vonalon. Üveget veszünk az ablakokra, és letesszük a pincébe. Rejtegetünk, amit lehet és ahová lehet, Apus papirossal ragasztja be az ablakokat. 1 Pristyák Jánosék (felesége Ilka, kisleánya Magda) a negyvenes évek elejétől kezdve laktak a Selyem utcai ház udvari lakásában házmesterként. 11
