Család a háborúban. A Margócsy család emlékei az 1944-45-ös évekből - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 44. (Nyíregyháza, 2014)
Bevezetés
Bevezetés Az itt következő írások a nyíregyházi Margócsy család azon feljegyzéseit, visszaemlékezéseit tartalmazzák, amelyekben a szerzők 1944-45-ös élményeiket rögzítették. Különös emlékek ezek - mivel a családon belül a szóbeli hagyományozásban a háborúról, a fogságról, a viszontagságokról jóformán soha semmi nem fogalmazódott meg, s legfeljebb a visszaemlékezés elutasítása, a hallgatás jelezhette az átélt élmények traumatikus súlyát. S mégis: úgy látszik, az az igény rendkívül erősen élt bennük, hogy valamilyen formában megörökítsék tapasztalataikat, s bizonyára fontosnak találták, hogy legalább később, vagy személyes jelenlétük múltán is fennmaradjon az átéltek emléke. A család a háborút viszonylag szerencsésen élte túl: a közvetlen családtagok közül senki nem pusztult el, senki nem sérült meg; aki katona volt, az megúszta a háborút harci bevetések nélkül, s hadifogsága sem tekinthető brutális keménységűnek; s ha a nyíregyházi lakásokat jelentős anyagi kár érte is, a háború utáni újrakezdésnek komoly akadálya nem volt. Az emlékezések, naplófeljegyzések a személyes érintettség és kalandosság érdekességén túl talán azt is felmutathatják, milyen s mennyire egységes erkölcsi tartással és tájékozódással reagált egy kisvárosi, hagyományos polgári, több nemzedék óta megszakítatlanul értelmiségi család a felfordult világ kihívásaira; milyen szemlélettel mérték fel környezetüket és lehetőségeiket, s mennyire voltak (vagy éppen nem voltak) kitekintéssel a családi-ma- gánemberi viszonyok tágabb, országos vagy politikai kontextusára. Ha ezekből az írásokból magáról a háborúról talán kevesebbet tudunk is meg, arról bizonyára nem érdektelen tanúságot tesznek, hogy mennyire nehéz lehetett (s ugyanakkor mennyire magától értetődő volt) a kiszámíthatatlan események közepette is megtalálni és fenntartani egy oly utat és tartást, amelyet maguk számára és közösségük számára nemcsak elfogadhatónak, hanem követendőnek is véltek. * Az írások a 2013-ban elhunyt Margócsy József hagyatékából kerültek elő, általában nehezen olvasható, rongálódott, kéziratos formában. A közlés során igyekeztem hű változatát adni az eredetieknek, s megőriztem a nyelvi-írásbeli formákat is (több jellemző szóhasználati-helyesírási „szabálytalanságot" meghagytam). Az egyes szövegekhez a jobb megértés reményében csekély mértékű magyarázó jegyzeteket is fűztem, de a személyesebb családi vonatkozások bővebb ismertetését nem tartottam szükségesnek. Budapest, 2014. augusztus 31. Margócsy István 9
