Az 1956-os forradalom és szabadságharc kárpátaljai dokumentumai - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 43. (Nyíregyháza, 2012)

Bevezetés

1956 kárpátaljai dokumentumai

Az 1956-os forradalom résztvevőinek deportálásáról két jelentős munka ad részletes információt: a Jelcin-dosszié4 és a Hiányzó lapok 1956 történetéből.5 Ezek mellett a kárpátaljai levéltárban őrzött névsorokra támaszkodva, valamint az általam korábban készített interjúk segítségével próbáltam minél szélesebb képet adni a Szovjetunióba történő deportálásokról.

Számos adat azt bizonyítja, hogy a szabadságharc leverését célzó akciókat közvetlenül Kárpátaljáról irányították. Levéltári adatok is megerősítik a kárpátaljai magyar szemtanúk visszaemlékezését, miszerint Ungváron és Munkácson6 rendezkedett be az a szovjet katonai és politikai központ, ahonnan irányították a magyar forradalom leverését. A munkácsi kereskedelmi technikumban még egy katonai telefonközpont is működött a közvetlen kapcsolattartás végett.7 A Moszkvából Kárpátaljára delegált KGB-vezetők, magas rangú katonák folyamatosan informálták a magyarországi fejleményekről az SZKP Központi Bizottságát és Titkárságát.8 Munkájukban aktív szerepet vállaltak a kárpátaljai magas beosztású, hű kommunista káderek. A KGB- hírszerzés teljes bevetéssel dolgozott, a Kárpáti Katonai Körzet pedig összevonta a támadásra felkészített csapatokat a szovjet-magyar határ mentén. A szovjet katonák visszaemlékezéséből kiderül, hogy az első katonai alakulatok a forradalom leverése céljából már október 24-én átlépték a határt.9

A november első napjaiban Moszkvában létrejött, Kádár János által vezetett „magyar kormánynak” a „rend helyreállításában” sok hű káder segített. Az első intézkedések egyike volt a Szovjetunióba történő deportálás megszervezése. A szovjet Al- lambiztonsági Bizottság Budapesten tartózkodó elnöke, Szeröv tábornok így ír erről: „Megmagyaráztam Kádár elvtársnak, hogy a hadosztályok különleges ügyosztályai utasítást kaptak a lázadás mindazon szervezőinek letartóztatására, akik fegyveres ellenállást tanúsítottak a szovjet hadsereg egységeivel szemben, valamint azon polgárok letartóztatására, akik szították és kirobbantották a nép gyűlöletét a kommunisták és államvédelmi szervek munkatársai ellen, aminek következtében ezek egy részét lelőtték, felakasztották és megégették. ”10

4 Jelcin-dosszié. Szovjet dokumentumok 1956-ról. Szerk. Gál Éva, Hegedűs B. András, Litván György, Rainer M. János. Budapest, Századvég - 1956-os Intézet, 1993. (a továbbiakban Gál et a!., 1993.)

5 Vjacseszlav Szereda - Alekszandr Sztikalin: Hiányzó lapok 1956 történetéből. Dokumentumok a volt SZKP KB levéltárából. Budapest, Móra Ferenc Könyvkiadó, 1993. (A továbbiakban Szereda - Sztikalin, 1993.)

6 KGB, F. 43.0. l.p. 12. No. l.t. 12. 1956.

7 Interjú Suba Sándor mezővári lakossal - aki elmondása szerint - Andropov mellett is volt tolmács és sofőr. Az interjút a szerző készítette Mezőváriban, 2002. június 16-án.

8 Gál etal., 1993.62-132.

9 Interjú Sztorozsuk Andrással. Az interjút a szerző készítette Beregszászon, 2002. augusztus 10-én.

10 Vjacseszlav Szereda - Alekszandr Sztikalin - Vida István: Szovjet dokumentumok 1956-ból. Rubicon, 1994. 8. sz. 3.

6