Az 1956-os forradalom és szabadságharc kárpátaljai dokumentumai - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 43. (Nyíregyháza, 2012)

Bevezetés

1956 kárpátaljai dokumentumai

Az iratokat tárgyuk szerint csoportosítva, kronologikus rendben közöljük. Az egyes források sorszámát követő fejregeszta a dokumentum általunk megadott rövid címét (tartalmát), a keletkezés helyét és idejét foglalja magában. A deportáltak névsorát tartalmazó listák esetében csupán a keltezést adtuk meg. Dőlt betűvel a jelzetet tüntettük fel. Mivel az összes közzétett irat a KGB ungvári archívumából való, ezért a lelőhelyet nem jeleztük.

A nem magyar nyelvű forrásokat lefordítottuk. A névsorok a fogoly nevét, gyakran apjának keresztnevét, születési évét és helyét tartalmazzák, valamint azt, hogy mikor és melyik településen fogták el. Esetenként azt is feltüntették, hogy milyen párt tagja, melyik katonai alakulathoz, tanintézményhez tartozik, hol lakik, vagy mivel foglalkozik a fogvatartott. Ebből kiderül, hogy több MDP- és DISZ-tagot is a Szovjetunióba deportáltak. A listák némelyike a név mellett a kihallgatási jegyzőkönyv egy-két fontosabb adatát is tartalmazza, pl. hogy bűnösnek találták-e vagy sem, hogy egyáltalán részt vett-e a forradalomban vagy csak véletlenszerűen tartóztatták le.88 A névsorokat tartalmazó listák közlésénél az elhurcoltak adatain kívüli elemekből az esetek többségénél elhagytuk a másodlagos információt tartalmazókat: a címzést, az aláírást, a záradékot, a becsatolt mellékletek számát, az iratminősítést. A megyeneveknél az 1950-es évek közepén használt elnevezéseket tüntettük fel. Az esetleges szerzői megjegyzéseket [ ] közé helyeztük. A legtöbb nevet tartalmazó két listát (a kötet 12. sorszáma alattit és a 16. sorszámú egyik névsorát) a nevek ábécé-rendjében adjuk közre, feltüntetve az eredeti sorszámot is.

Az összesített névsorok többnyire géppel készültek, sok bennük az elírás, a nevek, helynevek gyakran kiolvashatatlanok, felismerhetetlenek. Nehezíti a beazonosítást, hogy a nevek egy részét nem helyesen írták le, mivel nem a személyazonosító okmányból, hanem hallás után rögzítették, ráadásul többnyire magyarul nem tudó személyek. Gondot jelenthetett az is, hogy a cirill betűkészlettel nem lehet leírni a magyar ékezetes magánhangzókat, továbbá a „ez”, „th”, „eh”, „sch” stb. betükapcsolato- kat, de az oroszban nincs w, y és ly betű sem. A rövid és hosszú magán- és mássalhangzók, valamint a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok közötti különbséget sem mindig érzékelték a leírók. Például a cirill o betűvel leírt hang a magyarban lehet o, ó, a, és á, esetleg ö, ő. Gyakran problémát jelent a g és a h betűk közötti különbség felismerése, ugyanis ezeket gyakran felcserélve használják (pld: az Uhrin lehet Ugrin is). Ha egy oroszul leírt névnél több olvasat is lehetséges, vagy ha a személyazonosság bizonyosnak tűnik, de az íráskép különböző, akkor / jellel két verziót is megadtunk.

88 KGB, F. 43.0. l.p. 15. 1956.

28