Az 1956-os forradalom és szabadságharc kárpátaljai dokumentumai - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 43. (Nyíregyháza, 2012)
Bevezetés
1956 kárpátaljai dokumentumai ellen bírósági per indult, vagy titkosszolgálati jelentések, illetve állampárti hangulatjelentések készültek. Voltak azonban olyan események, amelyekről a hatóságok nem szereztek tudomást, ezért bizonyító erejű forrás sem maradt fenn róluk. Ilyen volt például a tiszaújlaki fiatalok szökési kísérlete Magyarországra, hogy részt vehessenek a harcokban. Ez kudarcba fulladt, mert a határokat megerősítették és jobban figyelték, mint valaha. A hatóságok az egyházat is felhasználták céljuk elérésére, hogy még véletlenül se alakuljon ki forradalmi hangulat, megmozdulás. Az 1956-os forradalom a kárpátaljai magyarságra is nagy hatást gyakorolt. Nagyszőlősön, Mezőkaszonyban, Gálocsban, Ungváron kisebb-nagyobb csoportok nyilvánították ki rokonszenvüket a magyar forradalom iránt. A nagyszőlősi szovjetellenes politizáló ifjúsági csoportosulás középiskolás fiatalokból állt. 1956 őszétől 1957 júliusáig röplapokat terjesztettek, titkos összejövetelek szervezésével vádolták őket. Röplapjaikban kinyilvánították, hogy „Kárpátalja magyar terület és az oroszok menjenek haza ”, és hogy „ az orosz hadsereg vonuljon ki Magyarországról. ”55 A fiatalokat - Milován Sándort, Varga Jánost, Illés Józsefet, Dudás Istvánt, Kovács Zoltánt - 3-6 évi börtönbüntetésre ítélték. Ügyükkel hónapokig foglalkoztak a KGB nyomozótisztjei.56 Ügyvédeik inkább vádolták, mint védték őket. „Igaz, olyan idők voltak, hogy nemigen volt ajánlatos olyanokat, mint mi, védeni”- mondta Illés József.57 Sokan közülük a Mordvin ASZSZK-beli Gulag-táborokban töltötték le a rájuk mért büntetés egészét vagy egy részét. (A legnagyobb büntetést, a 6 évet kapó Illésen kívül a többieknek mérsékelték az ítéletben kiszabott időt.) A börtönévek alatt sok szenvedésen mentek keresztül, de megaláztatásuk a hazatérés után sem ért végett. Állandó megfigyelés alatt tartották őket.58 Mezőkaszonyban az Ormos család terjesztett röplapot: István és Mária (testvérek), unokatestvérük, Szécsi Sándor, valamint barátaik.59 Amikor Budapesten kitört a forradalom, a rádióban hallottak után eldöntötték, hogy segítenek magyar testvéreiknek. Felkeltette figyelmüket az, hogy a faluhoz közel eső magyarországi Barabás község lakói a kaszonyiaktól kémek segítséget. Átkiabáltak a határon, fegyveres felkelésre buzdították a környékbelieket. Plakátokon, röplapokon terjesztették a kérést, politikai harcra, a magyarországiak megsegítésére buzdították a helyi magyarságot. Az első kézírással kibocsátott plakátjukon Petőfi Sándor Nemzeti dalának közismert sorát idézik: „ Talpra, magyar... ”.60 A szomszéd ukrán szakos tanárnő besúgta őket. A helyi hatóság hamar eltávolította a plakátokat és jelentést írt a KGB beregszászi járási 55 Interjú Varga Jánossal, 2001. Az interjút a szerző készítette Beregszászon, 2001. május 10-én. 56 KGB, F. 2558. o. 1. p. 876. No. 3385. 1957. 57 Dupka György - Horváth Sándon’56 Kárpátalján. Ungvár-Budapest, Intermix Kiadó, 1993. (Dup- ka-Horváth, 1993.) 73-85. 58 Interjú Milován Sándorral. Az interjút a szerző készítette Nagyszőlősön, 2001. július 7-én. 59 Dupka - Horváth, 1993. 52. 60 KGB, F. 2558. o. l.p. 1248. No. 3395. 1957-1958. 18
