Az 1956-os forradalom és szabadságharc kárpátaljai dokumentumai - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 43. (Nyíregyháza, 2012)
Bevezetés
1956 kárpátaljai dokumentumai szovjet és magyar küldöttség tárgyalásának második fordulóján a magyar tárgyalófeleket Szeröv utasítására letartóztatták. A letartóztatás időpontjában a KGB-fónökkel volt a tárgyalóteremben Piros László volt belügyminiszter, Rajnai Sándor alezredes, valamint számos ÁVH-s. Szűcs Miklós ezredest együttműködésre kérték, és feladatul kapta, hogy Budapest katonai térképén rajzolja be a felkelők bázisát. így a hajnali támadás célirányosan indult meg.52 A tököli reptéren letartóztatott tárgyaló delegációt valószínűleg november 3-9. között Tökölön tartották fogva, és Szmimov ezredes vezetésével repülőgépen az ungvári börtönbe szállították, ahol többször is kihallgatták őket. Az ÁVH is aktívan részt vett a letartóztatásokban, kihallgatásokban, bár nevük a dokumentumokban nem szerepel, de több fogoly kihallgatási jegyzőkönyvéből megtudhatjuk, hogy őket civil ruhás magyarok tartóztatták le és adták át a szovjeteknek. Talán ezzel magyarázható, hogy a források egy részében a felvett adatok között - a magyar személyazonosítási rendnek megfelelően - az édesanya neve szerepel, és nem az apai név, mint ahogy az a szovjet gyakorlatban szokásos volt.53 •k'k’k Kárpátalja magyar lakossága - jóllehet nem rendelkezett pontos információkkal a forradalomról, annak menetéről - már csak a nemzeti összetartozás alapján is szimpátiával figyelte a Magyarországon zajló eseményeket. A levéltári dokumentumokban arra is vannak adatok, hogy a kárpátaljai magyar lakosság hogyan fejezte ki szimpátiáját a forradalommal és a szabadságharccal kapcsolatban, hogy milyen hangulat uralkodott ezen a vidéken, valamint hogy milyen büntetések vártak a kárpátaljai politizáló csoportokra, miután azok a helyi, jól működő besúgóhálózat áldozataivá váltak. Kárpátaljának, illetve lakosságának politikai szempontból két fő feladat jutott: egyrészt a terület felvonulási terepként szolgált a magyarországi harcokhoz, másrészt a szovjet vezetés rendszeresen tolmácsolási feladatok ellátására vette igénybe a helyi lakosságot. Az 1956-os határon túli megmozdulásokat az egymástól elszakított magyar nemzetrészek közötti szolidaritás egyik kiváló példájának tekinthetjük. A második világháborút követően a határok szigorú lezárása, az utazások lehetetlensége miatt a Szovjetunióban élők kapcsolata gyakorlatilag megszakadt Magyarországgal. Az esetleges postai kapcsolatokat szigorúan ellenőrizték. A szovjet hatóságok a lakosságnak csak néhány külföldi kiadvány megrendelését engedélyezték, azokat is csak igen kevés példányszámban. Még a magyar pártsajtót is csak kevesen rendelhették meg vagy olvashatták. 52 Orbán, 2006. 83. 53 KGB, F. 43.0. l.p. 1. No. l.t. 1. 1956.205. 16
