Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)
Balogh István visszaemlékezése - A szatmári főispánság
A szatmári főispánság még mindig baj nélkül megtörtént. A paraszti kollektív szellem úgy működött, hogy a falura kivetett négy-öt darab vágómarhát vagy a gabonát is felvásárolták és egymás közt kiegyenlítették az elszámolást. Négyen-öten álltak össze és úgy adták be az állatokat, persze lehetőleg a selejteseket. Mindegy, mert vágásra úgy is jó volt. Nehezebben ment a Mátészalkára visszatérő deportált zsidók igényeinek teljesítése. Szerencsére a hatóságok két vagy három közös raktárba hordták össze az ingóságokat, így a visszatérők mindegyikét ki lehetett elégíteni. A háború egyébként szinte egyáltalán nem érintette a környéket, még Mátészalkát sem. Voltak olyan faluk, ahol 1944-ben a lovas járőrön kívül idegen katonát nem láttak. Sár is volt ősszel, meg szükség sem volt rá, hogy minden településre orosz katonák jöjjenek, mert a magyar hadsereg és a németek visszavonulása olyan gyorsan történt, hogy utol sem érte azokat a Vörös Hadsereg. Gabonából annyi tartalék maradt, hogy még a következő esztendőben is abból éltünk. Hamarosan felfedezték a pesti kereskedők is Szatmár megyét. Jöttek vonaton, autóval is. Isten tudja, honnét szereztek mindenféle összeesz- kábált csotrogányt, de azért mentek azok. Vásároltak vagy cseréltek ruhaneműért élelmiszert. Ezeket az embereket el kellett látni úti okmányokkal, nehogy útközben elvegyék tőlük a vásárolt dolgokat. Ha csak el lehetett kerülni, magánosoknak nem adtam engedélyt (vásároltak azok engedély nélkül is), inkább csak a vállalatok számára. Majdnem minden héten megfordult egy-egy gyár, üzem, vállalat képviselője valamilyen csereáruval. Közben folyt a pártszervezés is. Lassanként minden faluban megalakult a helyi szervezet. Vasárnaponként kimentem valamelyik községbe a parasztpárti szervezetet megalapítani. A kisgazdapárti szervezetek maguktól alakultak, azok ösztöneikben érezték, hogy ők kisgazdák és nem parasztpártiak. Formailag viszont nem is igen működött a kisgazdapárt. A parasztpártiak azonban összejöttek, ha egyébbe nem, a régi kisparasztok olvasókörébe. Ők a nagygazda körökben azelőtt sem voltak járatosak. Belőlük alakult meg a Nemzeti Parasztpárt. A tisztviselők a szociáldemokrata pártba léptek be. Úgy gondolták, hogy ez már azelőtt is legális párt volt, a kisgazdapárt nem látszott olyannak, amelyik nagyon meg tudná védelmezni őket. A kommunista párttól nemcsak a parasztok, de a tisztviselők és értelmiségiek is távol tartották magukat. Ipari munkásság a megyében nem is létezett, nem volt hát bázisuk a kommunistáknak, pártszervezeteket csak imitt-amott alapítottak. Végül is, hogy a nemzeti bizottságoknak meglegyen a paritásos alapja, mindenütt megtettek kommunistának, parasztpártinak vagy kisgazdapártinak valakit. Ezekből alakult meg a nemzeti bizottság, amelyik abban az időben valóban tevékenyen ellenőrizte és irányította a közigazgatást. 95
