Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)
Balogh István visszaemlékezése - A szatmári főispánság
A szatmári főispánság párti személy lett. Hogy a pártarányok milyenek voltak a közigazgatáson belül, arra nem tudnék választ adni, mert nem is igen tudtunk válogatni. Csak azok közül tudtunk választani, akik jelen voltak. A községi jegyzők teendőivel a helyben maradt adóügyi vagy segédjegyzőket bíztuk meg. A bírókat a nemzeti bizottság meghagyta. Ezzel megnőtt a községi bírók szerepe, ami a régi közigazgatásban a nullával volt egyenlő. Az igazgatás teendőit mellettük a jegyzők látták el. A legsürgősebb feladatnak a földreform végrehajtása mutatkozott, amit a szovjet [szövetséges] ellenőrző bizottság vezetője is sürgetett. Ezt a tisztséget egy nagyon megértő, liberális őrnagy töltötte be, novoszibirszki mérnökember (a nevére, sajnos, már nem emlékszem) nagyon jól lehetett vele tárgyalni. A földosztás ügyét állandóan napirenden tartotta. A hajdani főispán házában ütötte fel a szállását. Az irodájában állt egy hatalmas íróasztal egy nagy űrlappal leterítve, azon minden községnek a statisztikai adata fel volt tüntetve: a népesség és a földbirtokok száma, a földbirtokok nagysága, az egész község területe, a vetésterület nagysága. Ezeket az adatokat már korábban megszerezhette, mert a gazdasági felügyelőség vezetője, aki szintén ott maradt, egy borzasztóan ijedős ember, soha nem tudott rendesen statisztikai adatokat szolgáltatni a szovjet tisztnek. Az őrnagy a saját űrlapjáról olvasta le, mennyi a kiosztott föld és mennyi a kiosztatlan. Április közepére már csak imitt-amott volt kiosztatlan föld, olyan szántó, amelyet a frontról, vagy a fogságból haza nem került falubelieknek még fenntartottak. Egyébként pedig kevesebb volt a kiosztható föld a szükségesnél. Sokféle vidám, humoros történetet is lehetne mesélni. Egyik alkalommal megjelentek a szamosháti cigányok, mondván, hogy nekik a földigénylő bizottság nem osztott földet.- Hogyhogy nem osztott földet?- Nem osztott, instálom, de nekünk is járna, mert mink is falubeliek vagyunk!- Aztán ki fogja megmunkálni?- Hát majd megmunkálják a parasztok, instálom! De ez csak a vidámabbik része a dolognak, a komolyabbik része az volt, hogy túlságosan sokan maradtak föld nélkül még akkor is. Bár igavonó jószággal és gazdasági felszereléssel elég jól el volt látva a falvak népe, mégis csak meg kellett szervezni a kölcsönös segítséget a tavaszi munkákhoz, mert ezt is szorgalmazta most már az őrnagy. Hetenként kérte a jelentést a megmunkált földterületekről. Itt is sok baj adódott, mert a gazdasági felügyelőnek, úgy látszik, nem sok érzéke volt a statisztikához. Legalább egy alapstatisztikát csinált volna meg, amihez minden héten hozzáírta volna az éppen esedékes munkákat. Úgyis csak a hasára ütött, mert nem érte el ő se telefonon a községeket. 93
