Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)
Balogh István visszaemlékezése - A politika vonzásában
Balogh István: „Nekem szerencsém volt...” jómódú zsidó lakott ott. Vitték a perzsaszőnyeget, képeket, porcelánokat és más értékes ingóságokat a teherautókra és elszállították. A zsinagóga beesett a gettó területére. Oda hordtak olyan ingóságokat - amikor a gettót kiürítették - amik a németeknek nem kellettek, és amivel a magyar pénzügyi hatóságok sem tudtak mit kezdeni, ez később ott maradt. A szent könyveket meg a széthurcolt könyveket én hordtam be a Déri Múzeumba, ez volt kiadva utasításba számomra. Egy héten keresztül a gettó területén dolgoztunk, kísértetiesen üres volt. Még akkor nem költöztettek be más, lakás nélkül maradottakat azokba a házakba. Akkor már, amikor mi odamentünk, csak a könyvek voltak ott szétszórva, köztük a két zsinagóga szent könyvei is, gyönyörű, aranyozott, bőrkötésű könyvek. A közművelődési könyvtár olvasótermében voltak felhalmozva körülbelül kétszekémyi terjedelemben. Később, múzeumigazgató koromban én adtam vissza az egyházközségnek, de nincsenek meg, mert pontosan mégsem így történt. Egy Csengeri nevű és egy másik gazdag zsidó (nem tudom a nevét) kiadták magukat az egyházközség képviselőinek, átvették a könyveket, aztán Lengyelországban értékesítették. Ezt mondta nekem a későbbi főrabbi, aki kereste rajtam a szent könyveket. A kommunista párt hamar megszerveződött, annak a történetét többé- kevésbé mindenki jobban tudja, mint én, aki csak néhány embert ismertem. Tariskát51 ismertem személyesen, még diákkorából. Azt is tudom, hogy volt néhány tizenkilences veterán: itthon volt Végh Dezső is Debrecenben, megérte a felszabadulást.52 Közéjük tartozott például az én egyik másod-nagybátyám is, aki valamikor a vasutas direktóriumnak volt tagja 1919-ben. Őt is felkerestem tájékozódás végett, de hát az akkori felfogás szerint ők nagyon szűrve vették fel a tagokat. Nem is akartam én tag lenni, de ő meg is mondta, hogy:- Öcsém, neked nem itt van a helyed! Ezzel én meg is elégedtem, inkább Kállai Sándort igyekeztem rávenni, hogy próbáljuk kiterjeszteni a Földmunkás Szakszervezet tevékenységét a tanyákra is. Nem nagyon ment, nem volt kedve hozzá. Idebent lakott valahol a 51 Tariska István (1915-1989) orvos, elme- és ideggyógyász, egyetemi tanár. 1944. november 15-én Debrecenben Radó Istvánnal és Szilágyi Józseffel megalapította a Néplap c. kommunista irányzatú napilapot. Az egykori Márciusi Front szervezője, a debreceni kommunista szervezet titkára. Koholt vádak alapján 1951-től 1954-ig börtönbüntetést szenvedett, 1954-ben rehabilitálták. 52 Végh Dezső (1882-1953) szociáldemokrata, majd kommunista politikus. 1918-ban Nagyváradon a KMP, a helyi direktórium tagja. A kommün bukása után bebörtönözték, kiszabadulása után került Debrecenbe. Előbb az MSZDP tagja, 1944 után az MKP debreceni szervezetének megalapítója. Részt vett az Ideiglenes Nemzetgyűlés munkájában, 1945-1947 között Debrecen alpolgármestere, majd a városi tanács tagja haláláig. 76
