Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)
Balogh István visszaemlékezése - Az orosz megszállás
Balogh István: „Nekem szerencsém volt...” a naplóját, ami lehet, hogy a valóságot tükrözi, lehet, hogy nem, mert nem járt kinn a városban. Mi aztán csak hozzáfogtunk a munkához, a tetőt gyorsan helyre kellett állítani.47 Maradt itthon három hivatalsegéd, egyiküket odaültettük a kapuba, hogy ha jönne valaki, jelezze. Nem nagyon jöttek látogatók. Néha betévedt egy-egy szovjet katona, de nem csinált semmi különöset. Egyszer történt, hogy egy katonának nagyon megtetszett valami: a Déri-gyűjteményben volt a millenniumi lovas bandérium egy tagjának a díszköpenye, szép zöld selyembársony. Azt a hóna alá fogta és elvitte. Hát elvitte, nem tudtuk volna megakadályozni. Kardokat is nézegettek ott némelyek, voltak ott millenniumi díszmagyar kardok, lehet, hogy azokból is vittek el, a fegyvereket nem nagyon szállítottuk le a pincébe. A negyedik vagy ötödik napon Lükő Gábor elment a városparancsnoksághoz - a Nemzeti Bank épületében székelt - és kért őrséget a múzeumhoz. Kaptunk is egy mongol őrt (lehet, hogy kettőt és váltották egymást), azok berendezkedtek a könyvtár helyiségében. Az a mai SZTK felőli oldalon volt, még az ablaka is épségben maradt. Beállítottunk nekik egy kis vaskályhát, ott tüzelgettek, sütötték zsírban a kenyeret, ahogy a bakák szokták. Ha jött valaki, kiálltak, az meg vagy megfogadta a szavukat, vagy nem. Sokat nem számított, hogy ott voltak. Nekünk azonban jót jött, mert cukorral és teával elláttak bennünket. Gábor is kotyogott valamit oroszul, én is. Egyszer azonban Sőregi János kijött:- Kérem, mit csinálnak maguk itt ezekkel az oroszokkal? Ha visszajönnek a németek, majd meglátják, mi lesz a következménye! Mondtuk neki:- Igazgató úr, a németek aligha jönnek vissza.- Nem szeretem, hogy így barátkoznak ezekkel a muszkákkal! Hozzáfogtunk aztán a hivatalsegédekkel az üvegtető helyreállításához. Rengeteg roncs deszka volt, amit a munkaszolgálatosokkal összetakaríttattak a város bombázása után. Először azokat hordtuk be Kovács István asztalosmester kézikocsijával. Az ő öccse volt a főpallér. Volt egy üveges mester, a nevére már nem emlékszem, (az Arany János utca 1. szám alatt volt a műhelye) meg egy Könyves-Tóth nevű, velük hozzáfogtunk a tető helyreállításához. Szerencsére a padláson épségben megmaradtak azok a drótüvegtáblák, amivel az „Ecce homo" terem fedve volt, csak meghasadoztak. Mégsem engedte át a vizet, mint a szabad ég. Ezeket felrakta a két üveges a terem tetejére, de a legfelső sort már nem érte be, azt deszkával kellett befedni. A roncs gerendákat 47 Lásd még Pál Jób - Radó Antal: A Debreceni feltámadás 1944 (Debrecen, 1947.) című krónikás könyvben. A szerzők Debrecen 1944 őszének és 1945 első félévének eseményeit idézik riportok, visszaemlékezések közlésével. 72
