Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)
Balogh István visszaemlékezése - A Collegium Hungaricum
Balogh István: „Nekem szerencsém volt...” legalábbis számunkra biztosan nem. Ha a németek győznek, akkor szolganépek leszünk, ha pedig szovjet győzelemmel végződik a dolog, az egész társadalmi rendszerünk megváltozik. Ez nem is volt számomra teljesen új és reménytelen, hiszen ismertem már, és ismertettem is folyóiratokban az akkori falukutató irodalom jelentékenyebb dolgait, Illyés Gyula: A puszták népe, Erdei Ferenc: A magyar paraszttársadalom című munkáit, így sejtettem, hogy miféle problémák adódnak majd az elkövetkező új rendben. Azért sem voltam egészen tájékozatlan a jövőt illetően, mert akkor volt Debrecenben főispán Losonczy István, kicsit liberálisabb szellemű, nem any- nyira szélsőjobboldali, mint elődje, Vay László. A főispáni hivatalba járatta a Neue Zürcher Zeitungot, a svájci napilapot, de nem merte a hivatalban tartani. Megállapodott Sőregi Jánossal, hogy a Déri Múzeumban helyezi el. Ott sok mindent el lehetett rejteni. Rám volt bízva a könyvtár kezelése, én pedig szorgalmasan elolvastam és tájékozottabb lettem a világpolitika történéseiről, mint általában az emberek. így nem hittem el azt a propagandát, amit a németek terjesztettek. Nem is szólva arról, hogy már korábban a tiltott könyvek közt megtaláltam Illyés Gyulának az Oroszországát, amit az 1936-os írókongresszus beszámolójaként írt, aztán André Gide Oroszországát, Malraux-nak az oroszországi útleírásait, amelyek magyarul is megjelentek. Sőt megkaptuk 1940 és 1942 között - amíg a diplomáciai viszony megvolt a Szovjetunióval - Bornemissza Félixnek, a későbbi iparügyi miniszternek egy hatalmas brosúráját, amely Oroszország gazdasági és ipari fejlődéséről szólt. Tájékozott voltam afelől, hogy nem olyan fekete az a világ, mint ahogy a német és a hazai propaganda lefestette.42 Aztán 1942-ben az a veszedelem fenyegetett, hogy engem is behívnak egy Ukrajnába menő alakulathoz, ezért nagy erővel hozzáfogtam az orosz nyelv tanulásához, mondván, hogy engem ne hurcoljanak csak úgy, poggyász módjára. Szeretnék magam is tájékozódni, és ha lehetőség van rá, a segéd-hadseregből valahogyan kilépni, és a másik oldalra átállani. Nem került rá a sor. 1943 szeptemberében leszereltek és nem hívtak be többet. Itthon töltöttem 1943 őszét és telét, majd a következő év nyarát, itt ért az 1944-es nagy június 2-ai bombázás, amelyik valóságos sokkhatást gyakorolt a városra. Addig nem hitték el a debreceniek, hogy a háború idáig is eljuthat. A propaganda is ezt hitette el, de most itt volt kézzelfogható közelségben a pusztítás. 42 Balogh István rendszeres olvasta a népi írók müveit, a politikai és a közéletben is eligazodott. Tájékozottsága szélesebb körű volt, mint a hozzá hasonló fiatal értelmiségieké. 58
