Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)

Balogh István visszaemlékezése - A tudományos pálya kezdete

A tudományos pálya kezdete

Az Ady Társaság tagsági jegye (1942)

rideg állattartás utolsó maradványaival foglakozó, a Teleltetés a Debrecen környéki tanyákon című tanulmányom. Visszamentem legalább 200 esztendőre az extenzív állattartás formáinak a kutatásában, de nagyobb részét az akkori állapot leírása teszi ki. A debreceni erdőségeken és a Hortobágyon maradt meg reliktumszerűen a 16. század óta élő pusztai pásztorkodás. Mindezeket persze nem tudtam akkor még, csak úgy ösztönösen ráéreztem arra, hogy ez nem valami ősi, nomád hagyomány, mint ahogy Ecsedi is gondolta A Hortobágy puszta és élete című tanulmányában, hanem történeti képződmény, mint ahogy az később ki is derült. Kezdetei évszázadokra nyúlnak vissza, különböző formái voltak, a 19. században azonban csak a reliktumai maradtak meg, éppen a Hortobágy pusztai jellege és a legelőmaradvány következtében. Számos más tanulmányomban is írtam róla. Azóta ezt a néprajztudomány el is fogadta.

Ezzel bekerültem egy kicsit a néprajztudomány körforgásába, bár ezek a tanulmányok a múzeumi évkönyvben és különnyomatokban jelentek meg. Akkor tiszteletdíjat nem fizettek a tanulmányokért, hanem különnyomattal honorálták a fáradozást. Az 50-100 példányt az ember elküldözgette erre-ar- ra, így kezdett aztán neve lenni. Megint Ecsedinek az aranymondásaira térek vissza:

51