Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)
Balogh István visszaemlékezése - Ecsedi István, a tanítómester
Ecsedi István, a tanítómester Akkoriban kérhettek vezetést a csoportok az igazgatóságtól, sőt még egyes emberekkel is megesett, hogy vezetőt kértek, de nem volt még nagyon tömeges a látogatás. Úgy kellett megismernem ezt a feladatot, hogy amikor csoportot, vagy egyes vendégeket vezetett, vele kellett menni. Meg kellett tanulnom a Déri Múzeum akkor újra rendezett kiállításáról a mondanivalókat. A látogatások vezetése kevés munkát adott, a múzeumi munka volt a fontosabb. Ecsedinek az volt az elve, hogy minden múzeumi embernek ismernie kell azokat a tárgyakat, amelyekkel dolgozik. Kezembe nyomott egy hámzsíros dobozt meg egy hámkenő kefét:- Most felmegy a kiállításba, ott előveszi a pásztorok bőrszerszámait, szépen bekeni a bőrzsírral és kifényesíti! (Ez a hortobágyi kiállítás volt, ahol a pásztorok és a halászok eszközkészletei voltak kiállítva. A háború alatt le kellett bontani.) Ez volt az első múzeumi munkám. Hamarosan - még egyetemi hallgató koromban - meg kellett tanulni az iktatást, az adminisztrációt, a tárgyak leltározását, sőt még gépelni is. (Ő ugyan gépelni nem tudott, nem volt fontos neki.) Akkoriban két nagyobb munkáján dolgozott, az egyik A halászat című, amit már befejezett, csak az összegyűjtött szerszámokat kellett leltározni. A másik A vadászat és a vadfogás című alapvető munkája, azóta sem produkált a néprajz ilyen méretű monografikus feldolgozást ebből a tárgykörből. Vele jártam gyűjtögetni is, elvitt magával. Volt úgy, hogy egy egész hátizsákkal hoztuk a különböző vadfogó szerszámokat, kalickákat, egérfogó csapdákat, amit összeszedtünk. Én magam is hoztam neki a Cseréről vadászati eszközöket, ott is divat volt a tőrözés, a varjúfogás meg az enyvezéses madárfogás. Úgy látszik, használhatónak tartott.- Ha végez, megtartjuk magát itt a múzeumban, csak először szerezze meg a doktorátust, azután a tanári oklevelet is. Annak is megvolt a maga története. Valóban volt egy gyakornoki állás és ő egy volt gazdászt fogadott fel oda, Kollonics urat. A gyakornok azonban „kutyanyomba lépett" [vétett a szabályok ellen], mert kiment Svájcba és mindenféle megrendeléseket vett fel különböző népművészeti tárgyakra a Déri Múzeumra hivatkozva. Még itthon sem volt, már jött a jelentés és információkat kértek a múzeumtól és a polgármestertől, hogy ki az a Kollonics, aki „Debrecen város megbízásából" ki tudja, miket ígérgetett. Ideiglenes alkalmazásban volt, hát minden további nélkül elbocsátották. Az állás megüresedett. Szakvizsgára a negyedik év végén földrajzból és történelemből is szakdolgozatot kellett írni. Ecsedi irányított, azt tanácsolta, hogy földrajzból írjak dolgozatot a debreceni erdőspuszták betelepüléséről, történelemből pedig a Rákóczi korszakot ajánlotta. 43
