Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)
Balogh István visszaemlékezése - Az erdőspuszták világa
AZ ERDŐSPUSZTÁK VILÁGA Az erdőspuszták léte nehéz kérdés és nagyon összetett, mert két évszázados történeti-társadalmi fejlődés van mögötte. Először is: a cívisek eredetileg nem voltak agrár-irányultságúak, még a 18. században sem. Debrecen monográfiájának a második kötetéből világosan kitűnik, hogy nem volt a társadalomnak olyan foglalkozási kategóriája, amelyik a földdel ne lett volna kapcsolatban. Ez az agrárszerkezetből, a ház után való földek rendszeréből következik, de ez csak olyan „második" foglalkozásnak számított. Ezek a cívisek - még a múlt század végén is - nyáron ugyan a földműveléssel foglalkoztak, télen azonban a mesterségből éltek. Létezett egy kategória - ez a változás az 1830-as, '40-es években következett be - a cíviseknek egy szűk köre, az agrár foglalkozásúak- nak mintegy öt százaléka, amely olyan nagybirtok-komplexummal rendelkezett, hogy már csak gazdálkodott. Igen ám, de hogy gazdálkodott? Úgy, hogy a Hortobágy meg az erdőspuszták kiegészítették a szántóföldi termelést. Mondhatnám, hogy három bázison nyugodott ez a paraszti gazdálkodás. Ez bizonyos mértékig hátráltatója is lett a későbbi fejlődésnek, mert elég nagy földterület maradt itt közösségi birtokban: 17.000 hold erdő, 40.000 hold legelő, ami a város tulajdona volt ugyan, de amihez az egykori birtokosok le- származottainak bizonyos szolgalmi joga fűződött. Ilyen volt a téli legeltetés az erdőségen, illetőleg a nyári legeltetés a Hortobágyon. Igaz, hogy nem legelőbér nélkül, de a törzsökös cívisek leszármazottai alacsonyabb legelőbérért legeltethettek a Hortobágyon. (Törzsökös cívisek azok voltak, akiknek valamikor háztulajdonuk volt a belvárosban és még mindig fenntartották. Ez már akkor kisebb része volt a lakosságnak.) A kaszálókon ingyenesen lehetett legeltetni Szent Mihály-naptól Szent György-napig.9 Emiatt aztán nem kényszerültek intenzívebb gazdálkodásra, megmaradt ez a sajátos három rétegű, három bázison alapuló gazdálkodási mód. Aki tehette, mert előjoga is fűződött hozzá, nem adta fel a városi házát. Ő maga, a gazda a városban élt. A tanyán a tanyás vagy a majoros gazdálkodott, lakott kint. Télidőben pedig egy héten csak egyszer ment ki a gazda, amikor a takarmányt kiadta a jószágot gondozónak vagy a telelős gulyásnak. Mi jött még hozzá? A Hortobágyon és a kaszálóban szénát kaszáltak, ezt extenzív módon etették fel a jószággal. A nagygazdák tanyáin istállók sem voltak, csak akiok, még én magam is láttam, fényképeztem elég sokat belőlük. Jóna Istvánnak 9 A szeptember 29-től április 24-ig tartó időszakban. 21
