Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)
Bevezető
Balogh István: „Nekem szerencsém volt...” politika hullámveréseiről elmondott mindent, amit tudott. Mintha fontosabbnak tartotta volna az általa átélt történelmi sorsfordító évek valóságának felidézését, mintsem saját sorsát. Visszaemlékezésének történelmi forrásértéke van, itt nem a kozmetikázott, pártpolitikától átitatott történelem elevenedik meg, hanem a valóság, mindaz, ami vele, Debrecennel, az országgal történt. Visszaemlékezései plasztikusak, lebilincselőek, a kor felidézésében pedig bámulatos pontosság, őszinteség érződik. Persze látnunk kell a visszaemlékezés sorai mögött az embert, a tudóst, a történelmet formáló politikust, a haláláig tartó kutatói szenvedélyt. Mert senki sem tudott annyit az erdőspusztákról, a debreceniségről, a debreceni cívisek világáról, a hortobágyi pásztorok életéről, mint ő. Balogh István tudományos pályáját elismerések sora övezi, tanítványai, pályatársai sokszor köszöntötték és méltatták jeles évfordulókon. Látszik, hogy nagy hatást gyakorolt közvetlen környezetére. Ha későn is, 1992-ben szülővárosától is megkapta a méltó elismerést, a Debrecen díszpolgára címet. Az pedig, ahogyan Nyíregyházán, a levéltárban szeretettel és figyelemmel ápolják emlékét, egyedülálló. Úgy gondolom, Pista bácsi visszaemlékezéseinek közlése teszi teljessé Balogh István tudósi, emberi portréját. Azoknak pedig, akik meg akarják tudni a valóságot arról, mi is történt 1944-1945-ben Északkelet-Magyarországon, Szatmárban, Hajdú megyében a maga valóságában, hogy milyen is volt az a bizonyos „felszabadulás", s hogyan állt talpra vér és könnyek között a hadak vonulása után kifosztott és kirabolt ország, figyelmükbe ajánlom ezt a kis kötetet. Meggyőződésem, hogy a viharos évek hiteles és tanulságos krónikáját adjuk az olvasók kezébe. Filep Tibor 12
