Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)
Balogh István visszaemlékezése - Főispán a Hajdúságban
Főispán a Hajdúságban zsírbeszolgáltatás mindvégig komoly gondot okozott. A bajok még 1947-ben is mutatkoztak, mert abban az évben hosszú, hideg és száraz tavasz volt, így a gabonatermés is egészen silányra sikerült. A gondokat szaporította az is, hogy a pártközi megegyezés a megyében meglehetősen döcögött. A kisgazdapárt arra hivatkozva, hogy többségi párt az övék, bizonyos pozíciókat magának követelt a közigazgatásban és máshol is. Az volt az elképzelésük a kisgazdáknak, hogy a polgári parlamentarizmus szabályai szerint kell eljárni, a szavazásoknál a többségi szavazatokat próbálták érvényesíteni. Ez ellentétben állott az egész koalíciós felfogással és a Függetlenségi Front programjában megfogalmazott elképzelésekkel is. Emiatt a kisgazdapárt és kommunista párt között minden közgyűlésen és közéleti megnyilvánulásban állandó volt a súrlódás. Nem volt kevesebb az ellentét a kommunista párt és a szociáldemokraták között sem. Ez utóbbi számszerűen majdnem ugyanolyan erős volt, mint a kommunista párt. A megyében ugyan kevésbé, mint a városban, de a megyei törvényhatósági bizottságban is a városi pártszervezet megbízottai voltak jelen és ezek a vitákat mindig kiélezték a kommunisták ellenében. A parasztpárt maga is eléggé jelentékeny erőt képviselt az 1945-ös választások következtében, mert a kommunistákkal majdnem egyenlő arányban részesült a szavazatokból. A három baloldali - tehát a kommunista, a szociáldemokrata és a parasztpárt együttes fellépése azért ellensúlyozni tudta a kisgazdapárt túlzó, vagy a számszerű fölényre hivatkozó követeléseit. Nem volt zavartalan a kommunista párt és a parasztpárt együttműködése sem. Konkurenst sejtettek bennünk és különösen azt fogadták el nehezen, hogy bizonyos helyi vonatkozásokban a parasztpárt önállóan is fellépett, nem követte szolgaian a kommunista párt utasításait. Nem is szólva arról, hogy a helyi konfliktusok még élesebben mutatkoztak, például Hajdúnánáson, ahol erős parasztpárt működött. Még nagyobbak voltak a viták Hajdúszoboszlón és Püspökladányban. Nádudvaron, ahol a kommunista párt fölényes többséget szerzett, más szervezetek nem is igen tudtak érvényesülni. A kommunista párt helyi szervezetei sem mindenkor követték a központ intencióit, eléggé függetlenítették magukat. Néhány helyen a túlzó, 1918-as, 1919-es, meg az illegális pártszervezetben tevékenykedők is szóhoz jutottak, ezek sokkal radikálisabbnak mutatkoztak, mint a hivatalos pártvonal, például Hajdúsámsonban és Nádudvaron. A pártviszályokat elsimítani, különösen a közgyűléseken borzasztó nehéz volt. Mindenféle taktikára szükség volt ahhoz, hogy lehetőleg ne kerüljön törésre a sor. Döntéseket kellett elhalasztani. Én azzal a taktikával éltem, hogy hagytam az embereket a végtelenségig beszélni. Nagyon örültek annak, hogy végre szóhoz jutottak. Legtöbbször az eredeti téma el is vesztette az értelmét. 103
