Balogh István: „Nekem szerencsém volt…”. A 100 éve született Balogh István emlékére - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 42. (Nyíregyháza, 2012)
Balogh István visszaemlékezése - A szatmári főispánság
A szatmári főispánság kisgazda, a parasztpárt és a Polgári Demokrata Párt. Ez utóbbi nem működött Szatmár-Ugocsa-Bereg vármegyében. Ez volt az egyetlen tiszta választás Magyarországon évtizedekig. Azután még bonyolítottam le egy választást, tapasztaltam, hogy milyen zűrzavarral járt a kékcédulákkal és a kiélezett agi- tációval. Ez azonban még a koalíciós egység jegyében, különösebb baj nélkül lezajlott. Még egy momentum, ami bizonyos vonatkozásban összefüggésben van a választásokkal is. Valamikor augusztusban vagy szeptemberben a szovjet ellenőrző bizottság elnöke magához hivatott. A dolgozószobája falán ki volt feszítve egy óriási nagy katonai térkép, melyen fel voltak tüntetve a bécsi döntés által kialakított határok és a trianoni határ is. Azt kérdezte tőlem, hallottam-e, hogy megvannak az előkészületek a békeszerződés megkötésére, és ezek szerint Románia felé bizonyos nyitott kérdések megoldására is lehetőség adódik. Mondom, hogy nem hallottam, újságot is csak nagy késésekkel kaptunk. A periférián legfeljebb csak akkor tudtunk tájékozódni a politikáról, amikor Pesten havonta egyszer-kétszer megfordultunk, de akkor is inkább operatív igazgatási teendőkkel voltunk elfoglalva a megbeszéléseken. Azt mondja, mégis, mit gondolok, ha esetleg valamiféle módosításra kerülne a sor, hol húzódna a megvonható határ? Megmutattam a térképen az etnikai határ szélét, ameddig a magyarság többségben van Nagybányától, Szatmárnémetit is belefoglalva Szilágysomlyón és a Királyhágón keresztül úgy Arad térségéig. Azt mondta, ő is úgy gondolja, hogy erről lehetne szó a tárgyalások során. Ebben maradtunk. A baj csak az volt, hogy Székesfehérváron Rákosi Mátyás hangoztatta nyilvános gyűlésen, hogy a Szovjetunió részéről Románia irányában valami határkiigazításra kerülhet sor. Ez úgy hangzott el, mint választási agitáció a kommunista párt javára. Ők jártak is ebben az ügyben Moszkvában - hallottam róla -, kaptak valami bizonytalan ígéretet, de amikor a békeszerződésre került a sor, erről szó sem lehetett. Semmiben sem egyeztek meg, csak abban, hogy a trianoni határt kiigazítják: három falut Csehszlovákiához csatolnak. Megtörtént a választás. A parasztpárt négy mandátumot kapott Szabolcs és Szatmár megyében - a két megye egyesített választókerületként működött - ebből három volt parasztember. Darvas József vezette a pártlistát, sokáig ő volt a képviselő, még a népfront idejében is. Nagy érdeklődés mellett folyt a szavazás, mindenki kötelességének érezte, hogy részt vegyen a választáson. Az embereknek az volt az érzése, hogy ezáltal ők is részesei az államhatalomnak. A kommunista párt is kapott két mandátumot. A kisgazdapárt azonban nem az igazi erőviszonyoknak megfelelően a Szociáldemokrata Párttal koalícióban két mandátumot szerzett, mindkét megyében egyet-egyet. Pedig nekik 99
