Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
IV. Magyarország - Budapest
Mindez még az első két hétben zajlott le. Én akkor már jártam - a Zolti kedvéért - Zsiga bácsinál is, de mivel nem szándékoztam itt maradni, nem nagyon érdeklődött irántam. Egyelőre beálltam a családi munkamegosztásba, takarítottam, ócska kabátot bontottam, megtanultam „tág-fércelni", „rantalírozni", s lázongtam a sok mesterségbeli német szó ellen. Közben nagyon féltem a Mami idejövetelétől. Törtem a fejem, hogyan kezdhetnék hozzá a magam tervéhez, mert ez a légkör itt végleg megemészt. Amit én csináltam, vagy mondtam, azt természetesen kritizálni kellett, de aztán Iza átvette, és mint saját ötleteit tálalta. S Iza néha szeretett is, olyankor keménykörmű ujjaival olyanokat csípett belém, hogy csillagokat láttam. Egy nap aztán útra keltem a „külföldiek otthonába" szóló levelemmel. Mester Miklós igazgatón kívül még egy Erdélyből ideszármazott idősebb férfi volt ott, aki gúnyosan megjegyezte:- Az erdélyi lányok azért jönnek, hogy itt férjhez menjenek. Legszívesebben visszafeleltem volna, hogy még mindig jobb, mintha románhoz mennének, de megelégedtem azzal a határozott kijelentéssel, hogy én vissza fogok menni. Az igazgató szimpatikus fiatalember volt, tömi kezdte e fejét, hogy mi legyen velem. Jó hogy szállásom van, tőlük kaphatok vagy 20 pengő ösztöndíjat, mert az idén már többre nem futja. Van-e valami elképzelésem, mit szeretnék?- Sokat látni, hallani, tanulni... Valahogy a Fővárosi Pedagógia Szeminárium került szóba. Telefon - ebben az évben lányokat nem vesznek fel, csak fiúkat, akiket a főváros aztán el is helyez tanítóként. De rendkívüli hallgatóként lehet róla szó, akkor nem kell nekem állást adni. Polgármesteri engedély kell hozzá. Újabb telefon, Szendy polgármester egy meghatározott napon fogad. Előzőleg jelentkezzek az intézetben Hartenberger igazgatónál. Itt ért a meglepetés, hogy nem egyedül leszek. Váró Gyurka húga, Juditka is itt van a pesti nénjénél, együtt megyünk a polgármesterhez. A fogadás barátságos volt, nem túl hivatalos. A polgármester közvetlen volt, nem méltóságteljes, egyet-mást kérdezett az erdélyi életünkről. Semmi zavaró nem volt az egészben, de Juditka utólag megkérdezte, hogy volt bátorságom olyan természetesen beszélgetni, mert hát a polgármester igen nagy úr! így lettem hallgatója egy évre a Pedagógiai Szemináriumnak. És otthon. Akkorra már szegény Mami is kijött, s nekem tett szemrehányást, miért nem írtam meg, milyen a helyzet, inkább maradt volna otthon. De én nem mertem, mert az útlevele már készülőben volt, mindenét eladogatta. Azt már nem lehetett volna visszacsinálni. 218
