Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

I. Két világháború között - Egy esztendő iskola nélkül

mosott, vasalt, stoppolt is a gyerekeknek, azt pedig belőlem nehéz lett volna kinézni. Végül maradt a varrónőség. Valami varrógépben utazó ügynök rábeszélte Mamit, cserélje ki ócska kis gépét egy szép újra, és kilenc havi részletre. Én is erősködtem, hogy az nekem is jó lenne, hát kicserélte. Aztán kiszabott egy gyerekruhát egyik ismerősének, én meg megvarrtam, bizonyítandó, hogy milyen ügyes vagyok.

Na jó, írtunk Dévaványára Ninikáéknak, akikkel már évek óta nem leveleztünk, hogy kimermék hozzájuk megtanulni varrni, mert varrni csak úgy érdemes, ahogy ők csinálják. Gondolom, milyen felháborodás követte soraimat. Nagynénéméknek volt elég gondjuk, nemhogy még engem is a nyakukba vegyenek. Elég volt nekik Lajos és Iza.

Közben telt az idő, jött az őszi leltározás, ettől tette Mami függővé a felmondását, így hát előre nagy volt az izgalom. Ebbe a leltározásba engem is bevettek. Nagyon figyeltem, mert tudtam, hogy mi függ tőle. Esténként számoltam, kalkuláltam, s még mielőtt vége lett volna, előző nap este tudtam, hogy nem hiány, hanem fölösleg van. Mami végtelenül boldog és megkönnyebbült volt, sietett is utána a három hónapi felmondással. A felmondást elfogadták, s most már nem volt más gondunk, hogy minél pontosabban, gondosabban végezzük a munkát, mert most már igazán nem szabad hiánynak lenni.

Aztán eljött a december, és eljött a nagy nap. Valami szigorú, fiatal ellenőrt küldtek, aki mellesleg azonnal beleszeretett Lencikébe, Lencike meg bele. Mert hát az ellenőrök mindig a tanító bácsiékhoz szálltak, s Lencike az ő lányuk volt. Később el is vette Lencikét. De még egyelőre csak a szigorú ellenőr volt, én nem is tehettem be a lábamat a boltba, csak folyt a munka nagy titokzatosan, s vagy két héttel karácsony előtt készültek el. Az eredmény olyan megdöbbentő és lesújtó volt, hogy még ma sem tudom (66 évesen23) izgalom nélkül leírni: 29 ezer lej hiányt mutatott a leltár! 25 ezer lej a kaució, és még négyezret kell fizetni. Mami csakhogy meg nem bolondult! Sírt, átkozódott, nem hitte, de az ítélet kemény volt: két hét múlva el kellett hagyni még a lakást is.

Két hét múlva - karácsony estéje - hideg gonosz tél, az 1929-es év előjátéka. Lakás sehol, még kilátásban sem. Mindenki a magáéban lakott, kiadó lakás nem ismeretes még hírből sem. A patakon túl állott a nyugdíjas jegyző bácsi háza. Magának csak egy szobát tartott meg, aminek külön bejárata volt az udvarra, a lakás többi részét kiadta Czintos Annáéknak, akinek szabó volt az ura, és Anna is varrt mellette. A házzal szemben volt egy nyári konyha - csudára - üresen. Jó formájú kis konyha volt, de annyira konyha, hogy még a sütőkemence is benn volt, s elég nagy helyet foglalt el. Mami elment a jegyző bácsihoz és elkunyerálta a konyhát. Aztán berakodtunk úgy, hogy talán még egy tű sem fért volna be. Mami sírt: nem kap levegőt, itt a tetű, bolha fog megenni, mert még seperni sem lehet.

23 Az első kéziratos füzet végére 1978-ban ért el Dávid Gabriella

76