Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
I. Két világháború között - Nevelőfalum, Oltszem
sokat pótol, de a legénkét nem lehet hagyni, annak kell. S főleg a „legénkék- nek", mert a „leánkák" csak el vannak otthon is valahogy... Én tudtam, hogy az így van, s hogy nemcsak az ökrös gazdák gyereke tanul, és hogy gyereket taníttatni igen nehéz és áldozatos valami. De ami egyre, s mindig a szívembe szúrt, az a diáksapka volt. Ó, egy királyi korona elbújhatott volna egy akár viseltes diáksapka mellett is! Ha egyszer én is a fejemre tehetném... Jött a szeptember, és én nem tudtam mit kezdeni magammal. Elvben volt valami olyan az iskolában, hogy hetenként kétszer „ismétlő". De hogy most ötödik után tették az abszolváló vizsgát, ez értelmét veszítette, és meg is szűnt. Mivel tanító bácsinak nem volt ellene semmi kifogása, jártam minden nap iskolába, míg úgy tavasz fele rá nem untam a semmittevésre, mert lassan a játék is ízét vesztette. Télen át sokat fájt a fejem is. Tavasszal még elmentem Zoltiékkal bakszánt16 csinálni zsenge fűzfából a rétre, de már a nyár nem tért vissza régi ízeivel. Ismét csak Ilka néni volt az, aki elégedetlenül csóválta a fejét, sehogy sem tetszett neki az egyre sápadtabbá válásom, riadtságom. Pedig Ilka néninek nem is volt soha saját gyereke. Nagy mostoha gyerekeire viselt gondot, most meg már azok gyerekeire, de mind valahányan édesként szerették. S úgy látszik, még mindig volt tartaléka, még rám is jutott valami.- Te Erzsiké - kezdte újból, egy augusztusi napon - van nekem Szentgyör- gyön egy keresztlányom. Olyan korú, mint Elluska. Elviszem ezt a leánkát legalább egy hétre hozzájuk. Vigye a babáját is. Ácika is szép ruhákat horgol a magáénak, eljátszogatnának majd együtt. Ez aztán több sikerrel járt, mint a festő inaskodás, s egy hétfői nap elvitt magával. Úgy egyeztünk meg, hogy egy hét múlva majd kivisznek a piacra, akkor van a heti vásár. Ha kerül valaki, aki szekérrel van, hazaküldenek tőle, ha nem, úgy a délutáni vonatra feltesznek, s hazamegyek magam. A hét aztán egy magamkorú kislány társaságában egészen jól telt el. Valamelyest felengedett az a depresszió, ami már túlságosan hatalmába kerített, s nem is volt természetes egy ilyen kislánynál, mint én voltam. Hétfőn kimentünk a piacra. Szekér egy sem került. Áci mamája bevásárolt - egy szép nagy kosár zöldpaprikát vett - s azt mondta, felmegyünk a Mi- kóba, beíratja Ácit. A szívem kegyetlenül dobogott, tiltakozott az odamenés- től, ahonnan, úgy éreztem, hogy engem száműztek. De fegyelmezett gyerek voltam. És mélyen hallgattam, senki sem sejtette, mi támadt fel ismét bennem. Felmentünk az emeletre. Azt mondtam, majd vigyázok a kosárra, amíg kijönnek. Nagy diákok jártak fel-alá a folyosón, még ismerkedni is volt kedvük, úgy tettek, mintha a paprikámat akarnák kikapni a kosárból, de túlnéztem rajtuk, s még el sem mosolyogtam magamat. 16 Hegyes vidéken keményfából, vagy vesszőből font nyári szállítóeszköz volt. Erdély egyes tájain kedvelt gyerekjáték ma is, fiatal fűzfavesszőből készül. 52
