Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

I. Két világháború között - Szülőfalum, Kerelőszentpál

be valahogy, és most szeretne kijutni? Az ablak be van sötétítve, belátni nem lehet. Időnként csend, de aztán újra kezdi... Végre megjön Mami. Egymás szájából kapkodva meséljük az esetet. Mami elneveti magát:- Gyertek, keressük meg azt a macskát. Rá is akadtunk egy-kettőre. A díványon feküdt - na nem macska - hanem egy gyönyörű, aranyos apró fiúcska. Az új testvérke, akinek születése éppen olyan titokban történt, mint az enyém...

Lajosnak barátai, Izának barátnői voltak, s nagy ritkán részesültem abban a kegyben, hogy engem, kis kölöncöt magukkal cipeltek. De később, amikor a bátyám már középiskolás volt, s egy ideig magántanuló, Ugrára járt korrepetálni egy tanítóhoz, sokszor vele mehettem. Ugra csak egy ugrásra volt tőlünk, a gyalogösvény a Maros parton vitt, s végig olyan volt, mintha valami mesebeli ligetben jártunk volna. Talán ezért kellemes még ma is rágondolni.

***

Mami jó erős hintát csináltatott nekünk. Telefonpóznából ácsolták az állványát, erős vaskarikák tartották a jó vastag kötelet, simára gyalult deszkából készült az ülőkéje. Nagyon szerettem hintázni, de különösen akkor, ha Lajossal ketten hintáztunk. Ő állva hajtott, én térdeltem, míg közben a hintázó mondókát fújtuk éneklő hangon. Egyszer, amikor a

„Hajtsd ki, babám, hajtsd ki A magas tetőre,

Még annál is magasabbra,

A csillagos égre."- végére értünk, már én is „hajtódtam", nem éppen a csillagos égre, de le az áldott kemény anyaföldre. Csak az orrom tört be, a térdemről, karomról ment le a bőr, s csupán egy fél napig voltam kába, de ideadták az angyalos-tündé- res nagy labdát, amivel máskor nem volt szabad játszanom.

***

Izával a réten csavarogtunk. Sásliliomot kerestünk, s találtunk is. (Sárga, kisebbfajta írisz.) S mivel köztudott dolog, hogy a sásliliom a mocsaras helyet szereti, elég siralmas állapotban kerültünk haza, ahol már mindent tűvé tettek érettünk. Igazában csak rám volt szükség, s Róza máris kezelésbe vett: kefélt, sikált, fésült, öltöztetett, hogy valamennyire szalonképessé varázsoljon. Közben azt is elfecsegte, hogy miért a nagy buzgalom: Mami örökre összeveszett a szolgabíróval, vagyis a papával, és ma délután a sárga kocsival megérkezett a felesége, hogy megnézzen, mert el akarnak vinni örökre magukhoz.- De én nem megyek el Mamitól! - jelentettem ki.

Róza vitt el. Egész úton agitált, hogy úgy, meg amúgy, micsoda jó dolgom lesz ott. Gumi-kerekű kocsin járok, zongorázni taníttatnak, lesz akkora babám, mint amekkora én magam vagyok.

31