Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
IV. Magyarország - A történet vége
Debrecen ezidőben még nem volt nagyon városias. Csupán a Piac utcán és a beletorkolló főbb utcák elején voltak emeletes házak, máshol csak elvétve. Módosabb (földszintes) polgárházak váltakoztak apró ablakú, falusias épületekkel, még vályogház is akadt köztük. De a téglából valók sem voltak biztatóbbak, a fával égetett porózus téglából húzott falakat nem szigetelték, felkúszott bennük a talajvíz. És milyenek voltak a hosszú udvarok végében, istállókból kialakított udvari lakások! Szinte már kedvét vesztette, amikor végre rábukkant valamire, a vasúti sínen túl, a Nyilas (ma Szabadság) telepen115, a Mák utca és Nógrádi Mátyás utca sarkán. Szürke téglaalapra rakott, csinos léckerítés vette körül a nagy telket, s bent egy cseréptetős, csillámporos vakolatú, nagy ablakos, újszerű házacska. A tulajdonos, Szilva János, nyugdíjas vagongyári munkás volt, a felesége révén örököltek is valamit, úgy vette meg a dupla saroktelket. Az ő nagyobb háza a Mák utca felől volt, mögötte nyári konyha, műhely. A nagy kert túlsó felére építette a másik kisebbet, és még valóban nem lakott benne senki. Tavasz volt, Szilva bácsi, a szenvedélyes kertész gondosan felásta a kertet. Nagyobbrészt pöszmétével volt beültetve, ezek korán zöldültek, közbe-közbe gyümölcsfák is voltak. A ház mellett az utca felől kis gyepes rész, a kerítés mellett a spirea bokrok is rügyeztek már. A ház kicsi volt, hajópadlós szoba-konyha, kamra, s az előszobából nyüt egy kis cementes helyiség, fürdőszobának szánva, de a telepen vezetékes víz nem volt. Közös ásott kút az udvaron, hátul fáskamra, budi. Nem is volt nagyon olcsó, de Szilva bácsi még egy kis kertrészt is átengedett a ház körül. Édesanyám beleszeretett, és nem is volt rossz választás. A ház egyetlen hibája csak télen derült ki, a szoba északra és keletre néző két nagy ablakát telibe találta, ha feltámadt a nagyszájú szél. Ilyenkor hiába húzták le az északi rolót, és terítették be szőnyeggel az ablakot, a szobát nem lehetett kifűteni. A komfortot a villany jelentette, de az olcsóbb belvárosi lakások sem nagyon kínáltak többet. A központtól való távolság szüléimét nem aggasztotta, hozzá voltak szokva a nagy gyaloglásokhoz. A Nagytemplom, a piac kövezett járdán a sorompónál félórára volt, de lehetett egy kicsit rövidíteni, az utca végén, a sínen átlépve a homokos temetői úton valamivel hamarabb be lehetett érni. Édesanyám itt végre megteremthette a régen vágyott otthont116. Ezzel Dávid Gabriella kalandos regénye véget ért. Ami ezután történt, az már a család közös élete, melynek központi csillaga, Napja Édesapám volt, mozgatója viszont Ő. 115 Nyilas telep - a huszadik század elején kialakuló kertes lakónegyed. Korábban legelőnek használták. Az 1870-es években eladta a város, Nyilas Ferenc vette meg, aki aztán a kilencvenes években kezdte házhelyeknek felparcellázni. Nevét a második világháború után a rosszemlékű „nyilas” szó miatt változtatták Szabadság telepre. A Vámospércsi úttól délre települt a Vagongyár, mellé vasutas kolónia épült, óvodával, iskolával, templomokkal. A nyíregyházi vasúttól keletre eső területet 180-200 négyszögöles telkeihez viszonylag olcsón lehetett hozzájutni, a vasutasok szívesen költöztek erre a környékre. A házak leginkább típustervek szerint épültek. A negyvenes években is voltak még üres telkek. 116 A Mák utcán 8 évig laktunk, 1948 nyarán kaptuk meg a Dobozi utcai kétszobás lakást. Az 1975-ös felújítás során alakították át úgy, hogy Édesapámnak önálló dolgozószobája lett, ekkor már 63 éves volt. 282
