Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

IV. Magyarország - A történet vége

Esküvői kép a székely ruhában (1939. december 20.)

Anyósom fiútestvérei cívis-polgár gazdák lettek. Városi ház, 12, 26 hold föld. Nagy János bácsi gazdakörbe járt, tajtékpipája volt, a felesége rátarti cívisasz- szony. Amikor házasságunk után elmentünk hozzájuk levizitelni, anyósom igen-igen a lelkemre kötötte, hogy „aztán kezet csókolj ám Erzsiké néninek, mert ő azt elvárja". Hát náluk láttam, milyen az igazi cívis-vendéglátás. Kappan, fiatal pulyka-sült, befőttek, tejszínhabos torta.

Sándor bácsiéknál pedig azt tudtam meg, milyen, ha valakit nem szívesen látnak. Sándor bácsi Manci lányát szánta Pistának, így tulajdonképpen én voltam „minden jónak elrontója". Meg is kérdezte Pistától egyszer disznótoron Sándor bácsi - mert arra rendesen eljöttek - „aztán mennyit keresel egy hónapra öcsém?" Aztán a válaszra megjegyezte: „a feleségem tejből többet kap egy hónapra".

***

Hideg tél, hideg bútorozott szoba. Ő a múzeumban, én a jó meleg levéltárban másolgattam az általa kijelölt levéltári adatokat. Egy részét még csak Debrecen történelménél hasznosította. Májusra lakást találtunk.

280