Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
IV. Magyarország - Ismét „otthon"
sok kedvem van hozzá éppen most. Mint tudja, nekem már okt. 20-án Bécsben kellene lennem a Collegium Hungaricumban, tehát igen kínos malomkövek közé kerültem. Magyarul, úgy érzem magam, mint a kutya a karó közt. Nem jó érzés, tehát segítsen az egyik karót elmozdítani. Kedves Kicsi lány, nem vagyok egy cseppet sem szentimentális, és az éjszakai álmaim is igen nyugodtak szoktak lenni, de már kétszer álmodtam Magával. Sőt, ha behunyom a szemem, még nappal is látom, főként a szemét. (...) Tehát válaszát várom, s remélve, hogy most szerencsésebbek leszünk, és addig aggodalmamat igyekszem elhallgattatni. Kezeit csókolja: Pista Ez után gyors egymásutánban egy hasonló tartalmú levelet, meg egy lapot is kaptam. Nem kellett hát emiatt búcsálódnom. De „Sarkad" és a „katonaság" gondolata bennem rágott, nem hagyott nyugodni. Ez valóság volt, s úgy éreztem, éppen elég ok az aggodalomra. Különben, amint már említettem, a faluban nem volt rádió. A tiszteletes valami gyenge kis vidéki újságot járatott, amit naponta ő hozott haza késő este a kékesi „kaszinóból". (Ez a kis kocsma egy külön szobája volt.) Másnap a budiban olvasta ki és használta fel... Pista katonai minőségében nem világosíthatott fel részletesebben, de amit el-elmondott, minden volt, csak nem megnyugtató, talán éppen azért, mert olyan nagyon igyekezett megnyugtatni. Édes Pista! Leveleink esetleg ismét keresztezik egymást. (...) Ezt megint ajánlva küldöm, nagyon kérem Pista, ahogy megkapta, azonnal válaszoljon rá, mert minden megnyugtatás mellett, az ilyen hosszú várakozások után bizony csak aggódom.(...) Bár innen, távolról nézve szörnyű lassan megy minden, azért egyik napról a másikra jöhetnek meglepetések. Úgy szeretném Magát már Bécsben tudni. Igaz, hogy az valamivel messzebb van, de bizonyos szempontból közelebb... Ezt szeretném... azt szeretném.. . végeredményben pedig csak egyet szeretnék: Maga mellett lenni, s megcsókolni ott, ahol a szíve van... Ugye furcsa kívánság? De ott olyan jó meleg lehet, s én Magából minden kis meleget magamnak szeretnék. Pista, nekem úgy kell a dédel- getés, úgy kell a szeretet, olyan jól esik, hogy ezt Maga megérezte, s tud - a levelein keresztül is - becézni, simogatni... (...) Ha még nem írtam volna, Kékesre járok a postámért, (1 óra séta). Tegnapelőtt alaposan megáztam, s egy asszony azzal vígasztalt: „megnő a kisasszony". Ha látta volna, mekkora sárban lubickoltam, 256
