Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

IV. Magyarország - Ismét „otthon"

hogy mit képzelt ez az ilyen-amolyan, még képes lett volna velük egy szekérre ülni! Irénke egyetlen bűne az volt, hogy törvénytelen.

Irénke azért csak ott volt, mert Lajos nem tudott a szekérről, és eljött értünk, de már csak Irénkét találta otthon, s vele jött át a rövid úton. A bádogi tanító házaspár valóban nagyon aranyos, kedves volt, de mindez édeskevés volt ahhoz, hogy azt a duzzogó, morgó hangulatot enyhítsék, amit a papi család maga körül megteremtett. Kétségbeejtően kínos volt az egész szituáció.

Lajos azt mondta, ne vigyek semmi ennivalót, majd hoz ő hazulról. A tanácsomra hozott két tisztított csirkét, hogy majd nyárson megsütjük. A csirkesütés ürügyén egy kicsit félre lehetett vonulni a társaságtól, de mikor elkészült, azt is fitymálták, kritizálták - és elették előlünk, mert tényleg finom volt. A kirándulás tehát, aminek hivatása szívet-lelket deríteni lett volna, csúfos kudarcba fulladt.

Én másnap beültem a kis irodába, és ott magamba roskadva zokogtam. A kopogást sem vettem észre, úgy nyitott rám a bádogi tanító. Meg sem lepődött, hogy ilyen helyzetben talált, éppen azért jött ma át, mert látta rajtam az elkeseredést.

A sírásomnak azonban más oka is volt, bár ezt nem árultam el neki. Pistától - aki eddig igen rendesen írt - egy idő óta nem kaptam levelet. Később rájöttem, hogy a postás kisasszony lopta el.

A bádogi tanító elmesélte Lajosnak, amit látott, ő meg már másnap ment Kolozsvárra. Ott mondhatott egyet-mást rólam, de hogy mit, arról nekem senki sem számolt be. Annyi történt, hogy még egy hónap sem telt el Borsán, máris kaptam az értesítést: október elsejével kineveztek Mezőveresegyházára, s az állásomat foglaljam el.

A pap dühös volt: ha időben nem küldenek helyettest ő bizony engem nem enged el, ő nem ér rá helyettesíteni, neki dolga van a grófnál! Én csak annyit mondtam, hogy nekem menni kell, de hogy hol van az a falu, bizony nem tudtam. A térképen nem találtam, bizonyára román neve van, de azt nekem nem írták meg.

Átmentem Bádogba a tanítóékhoz. Sokkal okosabb nem lettem, de annyit kisütöttünk, hogy valahol Szamosújvár, vagy Dés körül kell lennie, a Mezőségen.

Mezőveresegyháza92. Milyen szép, hosszú neve van! Románul rövidebb: Struguren, vagyis Szőlős. De ezt már csak a szamosújvári vendéglőben tudtam meg, s azt is, hogy 30 kilométerre van. Vasútja nincs, de van egyetlen autóbusza - ha jár. Most szerencsém van, mert kivételesen nem rossz, és nemsokára indul.

92 Kisközség Szolnok-Doboka megyében, a kékesi járásban. Mintegy 600 magyar és román lakosa volt.

251