Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
I. Két világháború között - Szülőfalum, Kerelőszentpál
tart, egy kis gyűjtést kell hasogatni a vacsorához. Egyszer csak felegyenesedik, valamire figyel. Hallom, a föld megremeg. A szobaajtó magától kinyílik, nekem kell becsukni. „Földrengés volt" - szól Mami. *** A mezőn sétálunk. Útközben egy besenyei asszonytól szilvát veszünk. Nálunk csak dinnye terem, meg fái eper. A részemet a zsebembe rakom. Egy kis árokhoz érünk, Mami biztat: „Keskeny, ugord át". Gyáva vagyok, csak egy lépésnyi, de nem merem. Mami felkap, átdob az árkon, szilváim a vízbe potyognak, bánatosan nézek utánuk. *** Volt nekem egy kis játszó pajtásom, Blanka Kati. Tulajdonképpen csak Kati, Blankának a nagyanyja szólította, aki a gróféknál volt szakácsnő. Ott hallotta, és tetszett meg neki e név. így ragadt Katira a Blanka is, s lett Blanka Kati. Ennek a Katinak az volt a szokása, hogyha akart valamit, a mamája meg nem akarta, akkor a földhöz vágta magát, s a mamája mindjárt teljesítette a kívánságát. Nekem roppant tetszett az egész dolog s elhatároztam, hogy én is kipróbálom. Csak a megfelelő alkalmat vártam. El is jött, s én a szobában a szőnyegre vetettem magam. Mami rám nézett csodálkozva, de csak egy pillanatig, a másikban már alaposan elfenekelt. Még csak nem is sírtam, álltam megszégyenülve, s elmélkedtem magamban: hiába volt a szőnyeg, megütöttem magam, az is fájt. Mami megvert, az is fájt, hát jobb, ha nem csinálom máskor...(Gyerekeim is kipróbálták a „földhözverést" Blanka Kati nélkül, én pedig a Mami módszerét alkalmaztam kiváló eredménnyel.) *** Róza reggelenként mosdás után, törülközés közben mormol magában. Egyszer megkérdeztem:- Mit csinálsz?- Imádkozom... Maga nem szokott?- Nem! Gyilkos szemekkel nézett rám.- Hát taníts meg - kértem ijedten. Megtanított. Hamar ment a Miatyánk, az Üdvözlégy Mária, az Én Istenem, jó Istenem, becsukódik már a szemem... de egy másik sehogy sem. Volt abban „mindentesti koporsó", hogy abba én lefekszem, két angyal, amelyikből az egyik „szemem lezárja", a másik „lel- kemet várja" - hát azt aztán nem! Én attól féltem, én nem akarok meghalni - nem is mondtam. *** Mami két vagy három nagy babatestet őrzött az álló tükör szekrényében. A porcelánból való fejeket állítólag én törtem el egészen pici koromban, s Mami 24
