Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
IV. Magyarország - Debrecen
A napok most már mérföldlépő csizmában rohantak. Én tudtam, hogy Pista házasságra egyelőre nem gondolhat, 95 pengős fizetéssel nem lehet házasodni. De most nem is ez volt a fontos, hanem csak a gyönyörű csoda, hogy egyre jobban szerettük egymást. Aztán elérkezett augusztus 19-én a Nyári Egyetemet bezáró műsoros ünnepség. Az Arany Bika dísztermében tartották. Pista a bejáratnál várt, ünnepélyesen, sötét ruhában, egy csokor ibolyával. Mikor átadta, rám mosolygott:- Ma fejmosás lesz - mondta. Olyan izgatott lettem, hogy szinte szóhoz sem jutottam. Az előadás hosszú volt, itt-ott unalmas is, Pista egyszer felsóhajtott:- Ma úgy látszik, mégsem lesz fejmosás.- Miért? - kérdeztem szinte riadtan.- Csak azért, mert ennek ma itt nem lesz vége, legfeljebb éjfél után. És valóban, egy óra is elmúlt, mire kiszédelegtünk az utcára, megállapítva, hogy nem sok haszon van abból, ha ilyen hosszú lére engednek valamit.- Na és a fejmosás? - kérdeztem én. Pár másodpercnyi hallgatás után csak ennyi a válasz:- Várni kell!- Jó, akkor várok - feleltem. Ennyiből állt az én lány kérésem. Másnap, Szent István napján Pista szabad volt, s mi az egész napot együtt töltöttük. Ungot-berket bejártunk. Volt egy cserkész-tó, nem nagy, de jó mély, állítólag csónakázni szoktak benne. Szerencsére, mikor ott voltunk, csónak nem volt sehol. Azért mondom, hogy „szerencsére", mert utána a nagyerdei csónakázó tóban (ahol derékig ér a víz,) kárpótoltuk magunkat. Amikor ki- evickéltünk a partra, Pista akkor vallotta be, hogy most volt életében először evező a kezében. Ezen a napon annyi szépet és jót hallottam Debrecenről, hogy már sajnáltam, hogy itt kell hagynom legalább négy esztendőre. Mert olyan istenadta szegények voltunk mind a ketten, hogy legalább ennyi idő kell ahhoz, amíg annyit gyűjtünk, hogy összeházasodhassunk, de azért miért ne örvendhetnék már előre azon, hogy Debrecenben igazi tél nincs is soha, alig van itt hó. Meg hogy Debrecenben árvíz sincs, mert a homoki embert nem veti fel a víz. Meg aztán annyi itt a görögdinnye, hogy éppen csak ingyen nem hajigálják az ember után. Pista csak hat nappal volt idősebb nálam, de legalább hat évvel éreztem érettebbnek. Főleg, amikor olyan dolgokról is beszélt, hogy az Eucharisztikus Kongresszus - amiről meséltem neki - Magyarország utolsó ilyen méretű megnyilvánulása volt, és a nyakunkon egy elkerülhetetlen háború. Akkor egy kicsit kételkedtem a szavaiban, gondolván, hogy - érettebb voltánál fogva - eltúlozza a dolgokat. Hiszen én ilyesmiről egy éven át senkitől nem hallottam semmit. Háború? Egy kicsit talán tényleg túlzás... 246
