Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
IV. Magyarország - Magyarországi benyomások
*** A tartózkodási engedélyem rendben volt, de a vízumom már rég lejárt, és határátlépési engedélyt is kellett szereznem a román konzulátuson, az meg valahol a Nürnberg utcában volt. A határátlépő meg csak egy hónapig volt érvényes, nem is siethettem vele, ki kellett várni a megfelelő napot, 26-ikát. Indultam volna - azt hiszem éppen szombat volt - a ruhám gyűrött. Keresztmama nem akarta ideadni a vasalót, az ő munkája is van olyan fontos, mint az én menetelem. Volt egy átszállóra való pénzem, de gyalogolni is kellett elég sokat. Késve érkeztem, úgy 12 óra körül, már nem akartak fogadni, Nagy könyörgésre csak bemehettem, s megkaptam a határátlépőt. De most hogyan haza? A Nürnberg utca félelmetesen messze volt az óbudai Zápor utcáról. Gondoltam, elmegyek Mili nénihez, bár ő is messze lakik, az első kerületben, de addig valahogy csak kibírom. Majd tőle kapok villamosra valót. Nem mondom, odáig is nagyon sokat kellett gyalogolni. Útközben minden katolikus templomba betértem pihenni, ott hűvös is volt, meg csend is. Utoljára az Erzsébet híd közelében pihentem hosszabban, aztán egyszuszra mentem Mili nénihez. Nem tudom, hogy nézhettem ki a fáradtságtól, de Mili néni langyos fürdőt készített, lement húsért. Amíg flekként sütött, lefektetett, aztán etetett-ita- tott, adott villamosra is pénzt, hogy hazamehessek. Mielőtt Debrecenbe indultam, még egyszer felkerestem Mili nénit, és szégyenkezve 5 pengőt kértem tőle kölcsön. Három hétre készültem Debrecenbe, nem volt egy garasom sem. Úgy tudtam, Lajosnál van még legalább 5 pengőm, de azt mondta, most nincs pénze, kérjek valakitől kölcsön, majd ő megküldi. Sohasem küldte meg84. Azt a rövid időt, amit még ott töltöttem, még rövidebbre lehetett volna szabni vagy három nappal, de az ellenállásuk szinte tehetetlenné tett. Mintha csak arra kellett volna még számukra az idő, hogy minél jobban meggyötörhessenek. Zolti az egész család előtt legalább egy óra hosszat szidalmazott. S micsoda elképesztő vádakat szórt rám, attól csak elnémulni lehetett, védekezni nem. Iza akkor fogott köröm közé, amikor senki nem hallotta, akkor is hangfogóval, de valami rettentő gyűlölködő indulattal. Felszámolta ott nekem az utolsó csepp kölnit, púdert, kölcsönruhát, drazsét, mindent, amiben ottlétem alatt részeltetett, s amiért én csak gonoszsággal fizettem. Mert még a hallgatásom is gonoszság, mert még azt sem mondom ki, még csak védekezni sem tudok! Ez igaz, nem védekeztem, még csak nem is sírtam - legalábbis, amikor látták, akkor nem. Azt azonban keményen elhatároztam, hogy a debreceni Nyári Egyetem megnyitását nem késem le. Lajos megígérte, hogy azokat a holmijaimat, amiket nem fejezett be, utánam küldi Debrecenbe. Zoliival 84 A pénzt Édesapám vitte el Mili néninek egy pesti útján, még az esküvőjük előtt. 234
