Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
IV. Magyarország - Budapest
barátnak mindig örvend az ember. Válaszolt is, és nagyon vártam, hoz egy kis hírt, otthoni levegőt. Egy egész napot szántunk rá, hogy jól kibeszélgetjük magunkat. Vasárnap jött. Izáék kirándulni készültek, dicsekedett, hogy szalámit visznek az útra.- Az nekem is jó lenne ebédre - mondtam én.- Hogyisne, az drága, csak nem gondolod...? Hát nem gondoltam semmit. Végül Lajos a napi 20 fillér helyett egy pengőt adott ide. A KIÉ ebédlőjében, ahol Pistával megebédeltünk, 90 fillérből kitelt az ebédem. A napot elcsavarogtuk. A Ferenc József hídon nagy volt a forgalom, Pista belém karolt. Hát ki jön velünk szembe? Gábri néni és Margit kisasszony! A reflex azonnal működött, gyorsan húztam ki a karom a Pistáéból, mintha még mindig képzős lennék, aki ilyen büntetnivalót cselekedett! Utólag nevettünk rajta. Másnap már utazott Németországba, ígérte, hogy majd időnként ír, úgysem hagyott itthon más barátot. *** írnom kellett a bibarcfalvi esperesnek a véglegesítő vizsgám ügyében. Nekem már letelt a három év tanítási időm, s már az ősszel kellett volna mennem, s ha az ember nem jelenik meg idejében, bukottnak minősítik. Csak háromszor lehet megbukni, utána újra kell képesítőzni. Nagyon féltem ettől a vizsgától, mert kíméletlenül rostáltak. Szerettem volna elérni, hogy az elmaradásom ne számítson bukásnak, mert ha ősszel készületlenül megyek oda, úgyis elbuktatnak. Esperes úr válaszolt, s azt is megírta, hogy Pádi a télen síelés közben eltörte a lábát. Én meg azt írtam, hogy gondolatban meglátogatom egy csokor ibolyával. Ebből láthatta, hogy minden kapcsolat megszűnt köztünk. 226
