Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
IV. Magyarország - Budapest
mindent kibeszél! Bezzeg keresztmamáék soha senkit nem adtak a világ szájára! A karácsonyi szünetre is volt programon elég. Otthon segítettem varrni, de most a saját kabátomon is dolgoztam, amit Lajos igen csinosan átalakított. Addig Iza adta kölcsön valamelyik megunt darabját, de persze nem adta nekem. Az alakítgatásban keresztmama is segített, már csak azért is, hogy én is tanuljak varrni. Kaptam maradékokat, abból került egy szövet- és két nyári ruha, s én is büszke voltam, hogy ezeket majdnem egészen magam varrtam. A KIE-ben Pógyor Pista beszervezett mellém egy fiatal jogászt, nem udvarlónak, hanem aki az addig még nem látott múzeumokba, képtárakba elkísér. Különben már nem akartam több udvarlót. Lassan megérlelődött bennem a gondolat, hogy magam vagyok a hibás, nem való nekem a férjhezmenetel. Nem is igaz, hogy vár rám valahol valaki, hiszen egy-kettőre megunom a hozzám közeledőket. Az ilyen ne tegye boldogtalanná az életét, mert én az lennék, ha történetesen nem az udvarlómat, hanem az uramat unnám meg. Hazamegyek, de vénkisasszony sem maradok egy faluban - mert én csak faluban fogok élni - az igen megbélyegző. Diakonissza leszek, és úgy fogom kérni, hogy taníthassak falun... Ilyen lehetőségről ugyan nem hallottam, de jó volt elképzelni. Másoknak semmit nem beszéltem erről, de ez olyan fix pontot adott az életemnek, ami meghozta a lelki egyensúlyomat is. Egy nap az én jogász-kísérőm azzal állt elő, hogy Szabó Dezsőnek78 lesz egy rágalmazási pere, illetve annak a tárgyalása, nyilvános, menjünk el rá.- Menjünk - mondtam, s másnap már ott is voltunk a tárgyalóterem folyosóján. A várakozók csoportokban álltak, főleg férfiak, rajtam kívül egyetlen nő volt még. Két férfi sétált fel-le, hevesen gesztikuláltak. A nagyobb, kövérebb - azt hittem, a törvényszéki bíró -ahányszor elmentek mellettem, mindig megnézett. A végén még kiküld, gondoltam magamban, talán nőknek nem is szabad részt venni a tárgyaláson, De aztán csak bevonultunk a terembe. Akit én törvényszéki bírónak képzeltem, az volt Szabó Dezső. Nein kért ügyvédet, majd maga védi magát, mondta. 78 Szabó Dezső (1879-1945) A 20. század első évtizedeinek egyik legnagyobb hatású, és sok vihart kavaró írója és publicistája. Kolozsváron érettségizett, majd az Eötvös Kollégium hallgatója volt. 1905- ben párizsi ösztöndíjasként megismerkedett a francia antiliberális gondolkodók tanaival. Gimnáziumi tanárként sokfelé dolgozott (Székesfehérvár, Székelyudvarhely, Ungvár, Lőcse), de már fiatalon is nehéz természete miatt sehol sem tudott sokáig megmaradni. 1910-ben részt vett a tanári tiltakozó mozgalomban, vitába bocsátkozott Tisza István miniszterelnökkel. Gondolkodása az első világháború kezdetéig eljutott az irodalmi lázadás szélső határáig, az avantgárd igenléséig. Publicisztikájában a leginkább a magyar jövő kérdése foglalkoztatta, s ebben legnagyobb feladatának a magyar faj idegen hatásoktól való védelmét tekintette, a jövőt pedig a parasztságra és az abból kinövő középosztályra alapozta. Ennek felvetése legnagyobb hatású művében, az 1919-ben megjelent „Az elsodort falu”-ban jelentkezett. Későbbi műveiben (Feltámadás Makulán, 1932., A kötél legendája, 1934.) első sikerét nem tudta megismételni. írásaiban a politikai közéletet ostorozta olykor maró gúnnyal. Szemléletében mindvégig megmaradt a népi gondolat, idegengyűlölettel és németéi lenességgel keveredve. Utolsó évtizedében Ludas Mátyás Füzetek címen egyszemélyes szatirikus folyóiratot jelentetett meg. A háború alatt betegeskedett, Budapest ostroma alatt hunyt el. 223
