Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
III. Tanítónőként Erdélyben - Köpec
s az Éva néni szőtte rongyszőnyeg csak ici-picit enyhített az ósdi múzeumszerűségen. Télen-nyáron csupán fázni lehetett benne. Legszívesebben az ablakban ültem, onnan legalább ki lehetett látni az utcára is, a templom előtti kis téren csúszkáló gyerekekre A pap Kolumbán Ellák fiatal ember volt, nemrég került haza Hollandiából, ahol valami úton-módon tanulmányi szabadságon ismerkedhetett a hollandiai egyházakkal. Őszinte örömömre vőlegény, pár hónap választotta el az esküvőjétől. Ő a megyebírónénál kapott kosztot, azt tanácsolta, próbálkozzak én is ott, mert nagyon jól főz, s ha nekem is ad, nagyon jól járok. Hát ez sikerült - egyelőre. A megyebíróné lány korában Pesten Pékár Gyulának71 volt a szakácsnéja, és a legjobb székely konyhához értett. Sok mindent - főleg a jó, tojással habart leveseket - azóta is úgy főzöm, ahogy ő készítette. (A székely lányoknak a városi cselédkedés amolyan „nevelőintézet" volt, mint régen a nemes kisasz- szonyoknak a fejedelmi udvarok. Természetesen, nem a legelesettebbek kerülhettek be ilyen jó helyre.) Mikor Pestről hazakerült, egy igen ügyes kezű műbútorasztalos vette feleségül, aki később köztiszteletből az egyháznál kurátor lett, vagy ahogy itt nevezték: megyebíró. Volt egy fiuk is, most éppen gimnazista, internátusbán. A megyebíró az asztalosságot csak télen, mondhatni inkább szórakozásból folytatta. Ahogy kitavaszodott, földművesekké váltak, s a kosztadás is csak addig tartott, mert akkor már a megyebíróné sem ért rá ilyesmire. De ez csak nekem jött rosszul, a pap megnősült, róla gondoskodott a felesége. Engem az állami tanító felesége sajnált meg, amikor már egy ideje csak halván és felvágotton éltem, meghívtak végleg magukhoz ebédelni. Mert a faluban nemcsak felekezeti, hanem állami iskola is volt, ők kapták a régi épületet. Az állami tanító - bár még nem volt idős, két kisgyerek apja - még a háború előtt- ről maradt az iskolában. Volt azonban más is, ami rosszul érintett. Míg a pap Hollandiában volt, az egyházi könyvvitelt senki a világon nem csinálta, rengeteg volt a restancia. Egymaga nem is tudott megbirkózni vele, pedig mindenképpen túl akart lenni rajta az esküvője előtt. Mire való hát az egyházközségi jegyző, ha nem erre? Nagy Pistát ebben is helyettesítheti ez a jámbor, mafla tanítónő, aki még azzal sincs tisztában, hogy mi illetné meg őt? Jött is a pap, hogy csináljuk ketten, s én szíves készséggel álltam a rendelkezésére. A munka tényleg sok volt. Igaz, hogy tanítási vázlatokat itt sem kellett készítenem, de 35-ös létszámú tanulócsoportommal más baj volt. Ezek a gyerekek botfülűek voltak a román 71 Pékár Gyula (1867-1937) író, politikus. Festőnek készült, végül jogot végzett Bécsben és Budapesten. Több újságnak dolgozott, leghosszabb ideig a Budapesti Napló novellistája volt. 1919 nyarától politikai szerepet is vállalt, vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. Ő indította el Spanyolország c. darabjával az Uránia vetítettképes előadások sorozatát. Termékeny és népszerű író volt, számos regénye és novelláskötete jelent meg. Legismertebb színdarabja „A kölcsönkért kastély” c. vígjátéka. 1920-tól a Petőfi Társaság elnöke volt. 200
