Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
III. Tanítónőként Erdélyben - Tordos
Egy alkalommal volt hosszabb ideig Oltszemen, amikor beteg lett, s pap néni úgy gondolta, hogy ő feltáplálja az öccsét. De kiderült, hogy cukorbajt kapott. Egyébként pedig a vadászatokon kívül nem is találkoztam vele. Ezért volt olyan meglepő, hogy amikor elutazásom előtt még meglátogattam pap bácsiékat, pap néni szinte minden bevezetés nélkül nekem szegezte a kérdést:- Te hozzámennél-e Lacihoz feleségül? Erre pap bácsi szisszent fel helyettem:- Ejnye, nem képzeled Irmuska, hogy tudva beteg emberhez megy feleségül? Nagyon hálás voltam pap bácsinak, hogy a segítségemre jött, mert én őket nagyon szerettem, de a szeretetem nem terjedt ki Lacira is, aki mindig csak egy jó ismerős volt. Pap néni azonban olyan féltő gonddal vette körül az öcs- csét, s az Imrék olyan rátartiak voltak, hogy talán azt gondolhatta, egy ilyen kolduska szegény boldog lehetne, ha Imre Laci feleségül kémé, még ha beteg is. Vagy talán kinézte belőlem, hogy az öccse jó kis ápolónőt nyerne velem? Mindenesetre pap bácsi közbeszólása elég volt ahhoz, hogy villámként cikázó gondolataim után megtaláltam azt a hangot, amivel az engem ért nagy megtiszteltetést baj és sértődés nélkül háríthattam el, a végén még pap néni is nekem helyeselt. így egy „papnéságról" megint lemaradtam. Gyurika elől meg már legszívesebben elszöktem volna, fogtam hát magam, s egy héttel korábban mentem vissza Tordosra, Marosvásárhelyt is útba ejtve. Csak Gizi anyu volt otthon, kedvetlen volt, nem is marasztott, így korábban érkeztem Tordosra, mint kötelező lett volna. Gyurikának egy igazolványképről nagyítottam egy szénrajzot, cserébe a sok fényképért. Mellékeltem hozzá egy igen hosszú levelet, amiben megírtam: fogadalmam most is érvényes, románhoz nem megyek feleségük és ez az utolsó levelem. Nem akarta hinni, még próbálkozott, de én nem válaszoltam többet. *** A tiszteletes bejelentette, hogy ebben a tanévben nem adnak kosztot. Minden drágul, maguk is aszerint kell rendezzék a háztartásukat, próbáljak magam főzni. Kenyeret fog adni Emi, ahhoz nem tudnék másképp hozzájutni, de egyebet nem. Ez egy kicsit kellemetlen volt. Az Éva néni tűzhelyén próbáltam készíteni magamnak ezt-azt, de főzni nem tudtam. Egyszer Éva néni révén szereztem egy fél kacsát, azt megsütöttem, Szászvároson vettem páros kolbászt, s főztem vele szárazbablevest. Persze, mikor ezt a szülők megtudták, hol innen, hol onnan jött tojás, csirke tisztítva. A tiszteletesnek nem volt bátorságom megmondani, de meg is hagyták, hogy ne szóljak semmit. Egyik presbiter felesége megsúgta, hogy amikor a pap még nőtlen volt, neki is vittek eleget. így aztán nem jártam túl sűrűn hozzájuk, főleg a déli szünet telt el kotyvasztással. Megesett, hogy 10 tojásnak csak a sárgájából készítettem rántottát, 194
