Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)

III. Tanítónőként Erdélyben - Tordos

templomban lehetett megtartani, másképp semmire sem volt engedélyünk. Amellett rengeteget népdaloztunk, játszottunk a szabadban, azt már nem tiltotta senki.

Kirándultunk Kis-Baconba Benedek Elek64 házához. Elszéledtünk a kertjében, ahol az alacsonyan nevelt gyümölcsfákon kis verses táblácskák álltak. Lehajtottuk a fejünket a drága, feledhetetlen, annyiak által szeretett Elek nagyapó és hűséges felesége sírjánál.

Pádi pedig hűséges lovagomul szegődött, s ez most tagadhatatlanul jól esett. A búcsú estéjén, amikor kéz a kézben együtt énekeltük: „Isten velünk, viszontlátásra", Pádi keze erősebben szorított, s azt ígérte, hogy majd írni fog.

Vártam a Pádi levelét, de helyette Fityitől jött néhány sor, egyéb semmi. Bosszankodva írtam Fityinek, hogy küldje vissza a leveleimet65. Ilyet eddig nem tettem senkivel, de most úgy éreztem, nem érdemel annyit sem, hogy azok nála maradjanak. Nem válaszolt, nem is küldte vissza - áldásom rá, éljen boldogul.

***

A nyár hátralévő része otthon mozgalmasabb lett, mint bármikor. Eleinte magam jártam ki az Oltra napozni, fürdeni, de aztán hazajött Zolti is. Bikszádon a kőbányában vállalt valami gépészi munkát. Kerékpárral ment, jött, keresett is, de Mami abból semmit nem látott. Afféle vagánykodó tizenéves volt

64 Benedek Elek (1859-1929) publicista, regényíró, novellista, népmesegyűjtő, a magyar gyermekirodalom úttörő szerzője és szervezője. Kisbaconban született, majd a székelyudvarhelyi Református Kollégium növendéke volt. A Budapesti Egyetemen magyar és román nyelvet és irodalmat hallgatott. Fiatalon bekapcsolódott a közéletbe, 1887-től a kormányon levő Szabadelvű Párt parlamenti képviselője volt. Ellenzéki magatartása miatt azonban kizárták a pártból, politikai szerephez később sem jutott. Magyar Kritika néven haladó fórumot és napilapot létesített a szegénység miatt kivándorlásra kényszerült székelység védelmében. Radikalizmusa elvezette a szocialistákkal való rokonszenvig, de az értelmiség, amelyre támaszkodni kívánt, ebben magára hagyta, lapjai csődbejutottak.

Már egyetemista korában elkezdte székelyföldi folklórgyüjtését, ennek legjelentősebb eredménye az ötkötetes Magyar mese- és mondavilág (1894-96). Mint mesemondó, átkölti a népmeséket, hogy korszerűsítse, szemléletes népi fordulatokkal gazdagítsa és tartsa életben a magyar irodalmi nyelvet. Életének első világháború előtti szakaszában regényei és novelláskötetei is igen népszerűek voltak: Testamentum, Katalin, Falusi bohémek, Uzoni Margit stb. De a meseíró lassanként elhomályosította egyéb műveit.

1921-ben a nagy kivándorlási hullámmal ellentétben ő hazament Kisbaconba, és könyveijövedelmé- ből felépítette a „Mari” lakot. írói és népművelői tevékenységét még inkább összekapcsolta, sorozatokat írt híres magyarok életéről. Gyermeklapot indított Cimbora néven, ismeretterjesztő cikkeket írt más újságokba (Vasárnapi Újság, Brassói Lapok). A köréje szerveződő írókkal és előadókkal bejárta egész Erdélyt, irodalmi műsorokat adva. Nem csatlakozott Kemény János marosvécsi Helikon köréhez, de nem is vetélkedett vele. Barátai, írótársai leginkább mindkét csoportosulásban részt vettek.

Életcélja volt a népi erők felkarolása, a székely hagyományok megőrzése és beépítése a műveltségbe. Mindezekhez nagyon fontosnak tartotta a gyermekek tanítását, nyelvi, történelmi és irodalmi tudásuk fejlesztését. Felesége, Fischer Mária mindvégig hűséges harcostársa volt, önként követte a halálba.

65 Negyven év után az Udvarhelyen tartott találkozón tudtam meg, hogy Fityi talált magának olyat, akinek háza és hat hold földje volt. A földet később elvették, de a házuk Vásárhelyen megmaradt, ahol végül is pap lett. Most bottal járó öregember. (1973)

190