Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
II. A felnőttkor küszöbén - Egy év Valenii de Muntéban
Kossuth Lajos lehet, hogy román volt. Kossuth, az a Co§at (kosár) szóból ered. Ez ugyan szláv szó, de a román nyelv tudnivalóan rengeteg szláv nevet őrzött meg, így Kossuth is lehetett szláv nevű román52... Előadás után rendszerint lekísértük a kertbe. Szerette, ha udvara volt. Lent elnézegette velünk a Iorga-féle állatseregletet - ahogy a városban mondták. Voltak ott egy piszkos medencének piszkos vizében piszkos hattyúk, mókusok, galambok, teknősbékák, angóranyúlak. Egy alkalommal két külön zárt baknyúl éppen verekedett.- Látják kisasszonyok - mondta - ezért nem szeretem a fiúkat. A lányok ilyenkor is nagyon illedelmesen, tisztelettudóan nevettek, s még meg is szóltak amiatt, hogy gyatra román tudásommal milyen bátran merek beszélni a professzor úrral. A délután többi részét tetszés szerint tölthettük el. A városba szabad volt kimenni, s én szívesen kószáltam is, de a többiek inkább slágereket hallgattak lemezről órákon át. A vacsora fejezte be a napot. Tea, birsalmás vagy aszaltszilvás marhahús híg barna lében, váltogatta egymást ősztől tavaszig. Tavasszal, illetve nyár elején a birsalma és aszaltszilva helyét száras zöldhagyma és egészben hagyott zöldbab foglalta el. így elmondva talán nem olyan borzasztó, de változatlanul, nap, mint nap... Kivételt jelentettek itt is a bojtos vacsorák. Ilyenkor kaptunk túrót, ami ugyan rettenetesen sós volt (úgy rakták el hordóban), de meg lehetett enni. Kaptunk szilvalekvárt is. Sehol olyan finomat nem főztek, mint itt. Néha halvát, amit nagyon szerettem. Ez egy nagyon tápláló édesség, amerikai mogyoróból, mézből, néha csokoládéból, de nem tudom hogyan készült. Erdélyben nagyon drága volt, 10 deka öt lejbe került, de itt sokkal olcsóbban lehetett kapni. Ha vacsorára azt kaptunk, elég nagy darabot adtak, s az olajbogyó részemért egyik-másik lány szívesen elcserélte a magáét. Volt tehát napirendünk, de nem nagyon szoros. S akikért mindez volt, hát bizony elég vegyes matéria voltunk, s nem mindennapi körülmények között éltünk. *** A haliból a paravánon kívül még négy ajtó nyílott, s ott voltak még a fal mellett a ruhás szekrények is, meg egy vesszőből font ülőgarnitúra. A bejárattól jobbra nyílt Domni§oara Dina, az igazgatónő szobája. A domni§oara inkább gazdasági felügyelő volt, leginkább a szobájában ült, de azért a szemét rajtunk tartotta. Mindenről, a legkisebb kilengésről is tudott. Testes, feketére festett hajú nő volt, kicsit darabos modorú és beszédű. Tanítónői diplomája volt, de nem hiszem, hogy valaha is tanított volna. Mindig Váleniiben élt. Volt egy 52 „Egy másik névelemzését az itteni saját újságjából magam írtam ki később, amelyikben a Bethlenek nevét vezeti vissza a román Viclean-ra (ravasz). Szerinte a Bethlenek ravaszságukért, álnokságukért kapták a nevüket és a magyar nemességet. A címerükben levő kígyó is arra utal. A Viclean lassan alakult át Bethlenné.” 138
