Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
II. A felnőttkor küszöbén - Egy év Valenii de Muntéban
tanáraim 430 lejes adományából nemsokára Válenii de Munteban leszek románt tanulni, és vissza is fogok menni... Hogy nem voltam igazán szerelmes? Nem akartam... Kételkedni bárkinek szabad és kell is... Jó, hát nem akartam, annyiban amennyiben az embernek szabad akarata van. Ezen már nincs mit elmélkedni. Az óra fél kilencet mutatott, a Váleniibe induló vonatot jelentették be. A kis vicinális mozdonya ott pöfékelt már egy félreeső vágányon. Beszálltam. Emberek ültek mellém, beszéltek, beszéltek, s én egy szót nem értettem, oly gyorsan hadartak. Egy asszony ült velem szemben, azzal próbáltam értekezni. Megtudtam, hogy Válenii de Munte végállomás, nincs miért nyugtalankodni. Ő is oda megy, a fiát viszi vissza a kereskedelmibe. Otthon volt, mert beteg lett. Majd ő fogad fiákért, elmegyünk hárman, legalább nekem is kevesebbe kerül. Úgy is volt, s én végtelen hálát éreztem ez iránt a jólelkű idegen asszony iránt, aki úgy gondjaiba vett. Megérkeztünk. A kocsiért 25 lejt kellett fizetni. Útitársnőm magáért, meg a fiáért nagylelkűen odaadott 5 lejt, s azzal: „bon jour", továbblebegett. A birzsár (bérkocsis) felém nyújtotta tenyerét az 5 lejjel: Un pol48 - mondta. Nem hallottam eddig ezt a kifejezést, de megértettem, hogy az utolsó húsz lejemet jelenti, ami még a pénztárcámban lapult, s így egy kicsit drágának találtam a Regátban tanult első szót. De a birzsár még felvitte a csomagomat is, ez még az ő dolga volt. S én egyszerre ott találtam magamat a Scoala de Misionare halijában... Scoala de Misionare - Iorga intézete. Bal szélen Dávid Gabriella _______________________________ (1933. december 24.) 48 Egy húszlejes. 132
