Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
II. A felnőttkor küszöbén - Utolsó év a képzőben
Aztán eljött a ballagás napja. „Negyvenöt leányt kiharangoztak'' - írta rólunk Nyíró József39 a másnapi újságban. Ott álltunk az öreg kollégium öreg harangja alatt fehér köpenyünkben, és zokogtunk, mintha temetésen lettünk volna. A harang csak szólt, csak szólt, s mi búcsúztunk a védett diákélettől... Kicsengetés. Balról a hetedik Dávid Gabriella (1933) Attól kezdve már nem voltunk lármás csapat. A lépcsőház széles ablakaiban, üres termekben, folyosói zugokban szóródtunk szét, s tanultunk magányosan vagy csoportosan, mikor, hogy volt jobb. Tanáraink segítettek, ahol tudtak. A kézimunka képesítő jegyeit a kézimunka-kiállítás alapján kaptuk meg. Nekem alig volt valamim, mert mindig másoknak, pénzért kézimunkáztam. A tanárnőim adták össze nekem a kézimunkákat, mert a tízest meg kellett kapnom. Bogárgyűjteményem az iskola szertárából került. Tízóraira, uzsonnára külön tejet kaphatott, aki akart, de Hermin néni is egyre biztatott bennünket:- Fiaim, igyatok tejet, kell az most nektek! 39 Nyírö József (1889-1953) író. Egy székely faluban született, irodalmi, néprajzi érdeklődése, természetszeretete az erdélyi földhöz kötötte. A harmincas években elhagyta a papi pályát, megnősült. Kolozsvári újságíróként dolgozott. Első novellái (kötetben Jézusfaragó ember, 1924) ismertté tették a nevét. Sokan benne látták az erdélyi irodalom megújítóját. Ezt a küldetést nem tudta beteljesíteni, regényei laza szerkezetűek, inkább epizódfüzérek: Isten igájában, A sibói bölény, Uz Bence. Eszmevilága mindinkább eltolódott a fajmítosz irányába, és politikai is szerepet vállalt a nyilaskeresztesek mellett. A háború után Amerikába, majd Spanyolországba emigrált. Szerzetesként halt meg. 122