Dávid Gabriella: Nana, mesélj! - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 41. (Nyíregyháza, 2010)
I. Két világháború között - Székely udvar hely, Református Tanítóképző
a férjétől, s így önállóan, a legjobb pedagógiai elképzelései szerint nevelgette a fiát. Manassé aranyos kisfiú volt, mindenki szerette. Mire felnőtt, már Margit nénivel együtt Pestre kerültek, ott nősült meg. Neki is született kisfia, de 56- ban kimenvén a pesti utcára, ott lelte halálát. Ezt már Margit nénitől tudtam meg, aki képes volt a 40 éves találkozóra leutazni Udvarhelyre, de a 45-ödiket már ő sem érte meg.31 *** Hatodikban már én is asztalfőnök lettem az ebédlőben. Egy alkalommal, mikor éppen a posta kiszolgálásánál tartottam, mondtam a lányoknak: „képzeljétek, azt álmodtam, hogy levelet kaptam". Alig mondtam ki, már kapom is a levelet. „De azt is álmodtam, hogy 100 lej volt benne...", s már bontottam is fel. És valóban, egy százas került ki a levélből. Apa küldte. Annyira csak körülötte jártak a gondolataim, hogy úgy látszik, valamilyen lelki rádió lépett működésbe vele kapcsolatban. Jól jött a kis pénz, mert ilyenkor, év végén már nem dúskáltam nagyon benne. Az óraadás az első harmadban nem nagyon indult, senki sem költött rá, amíg nem látta nagyon szükségét. De segített megint a gondviselés azokon a ritka százasokon túl, amit elvétve kaptam. Bodegás lettem. Hát ez meg már mi, kérdezhetné valaki. Azt már mondtam, hogy kimenni az intézetből, vásárolgatni nem volt szabad. Füzet, ceruza, gumi, tollhegy, körző, ez-az azonban csak kellett. Kineveztek hát egy kétajtós polcos szekrényt a dolgozó szobák folyosóján bodegának, ahol ezeket az apróságokat hosszú szünetben be lehetett szerezni. Az árut a nyomda kis üzlete szállította, illetve onnan hozta Sándor bácsi megrendelés szerint. Árulni egy hatodikos, meg egy hetedikes szokott, és százalékot kaptak ezért. Én egy előző évi hetedikes helyére kerültem, lehet, hogy ismét csak Hermin néni jóvoltából, vagy legalábbis közreműködésével, mert csak ő tudta, hogy én nem szoktam pénzt kapni, s abból élek, amit időnként magam keresek. Olyan, jaj, de nagy jövedelmet nem jelentett, de két évre a legszükségesebbeket biztosította. A hatodik osztály gyorsan telt, mint a többi. Karácsonykor még mindig Máris néninél laktunk, de ez a vakáció már csak arra való volt, hogy készül- gessek lelkileg a nagy csodára, a nyárra, amitől azt vártam, hogy Apával töltöm. Igaz, közben még volt a húsvét. De azzal aztán történt valami, amiért csak néhány napot kaptunk vakációra (valamit ki kellett pótolni), így csak az egészen közel lakók mehettek haza. Mi, a többiek, ott ültük a húsvét másod napját a tanáriban, a rádió mellett. Hímes tojásokkal vártuk a locsolókat, mert Haáz tanár úrnak arra is volt gondja, hogy véletlenül el ne hervadjunk locsolás hiányában. Fiait és azok unokatestvéreit szedte össze, akik ronggyal bekötött szájú sörös flaskákkal locsoltak meg minket. Haáz tanár úr meg egy kis kerti permetezővel jelent meg. 31 Nem egyértelmű, hogy a fia vagy az unokája halt meg 1956-ban. 109
