„Ugyanolyanok, mint mindenki más ember”. Válogatás a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból 1951-1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 40. (Nyíregyháza-Gödöllő, 2010)

Bevezetés

A csengeri járás igazgatási osztálya 1953. januárban azt jelentette, hogy a cigányok munkába állása „nagyon hiányos”. A téglaégetés nem folyik, az építkezésben pedig nem tudnak dolgozni a hideg időjárás miatt. Kosárfonással többen is foglalkoznak, de „tömörülni nem akarnak és nincs is rá kilátás”. Az iparba való beáramlás folyamatos volt, januárban „több mint 20 cigány vándorolt el iparba”. Nem mondják, hogy hova és nem egyértelmű, hogy az elvándorlás családostól történt elköltözést jelent-e vagy ingázást az iparvidékekre. A megyei igazgatási osztály a tömörülésről konkrétabb adatokat kért. Számon kérte a járáson, hogy milyen elképzelések vannak és honnan állapították meg, hogy nincs is rá kilátás. Továbbá, mit tettek a tömörülés megvalósulásáért. Ebben a közigazgatási hólabdázásban a járás konkrétan visszaválaszolta, hogy a cigányok több községben nem akarnak munkát vállalni, „falopással és baromfilopással foglalkoznak”. Ellenük a rendőrség segítségével léptek fel. A járási elképzelés a tömörülésre: ahol több cigány van, a község biztosít egy helyet és ott a cigányok közös munkát végeznek, s „a végzett munka arányában részesülnek” [nyilván a haszonból], „de ez még nem sikerült”.

Március végén azt jelentették, hogy a cigányokat építkezésbe vonták be (pontosan nem tudni mit építettek), az iparba folyamatos az elvándorlás. A munkához való hozzáállás jellemzésekor ellent mondanak a korábbinak: „A cigányok a munka után igen érdeklődnek és szívesen is vállalnak munkát, mivel nagyon gyenge körülmények között élnek nincsenek élelemmel ellátva és így rá is vannak kényszerülve, hogy dolgozzanak.” A házaknál is többen vállalnak munkát - erről azonban bővebbet nem mondanak.

Az áprilisi jelentés újabb aspektusokat mutat meg, megerősíti, hogy a munkavállalás ciklikus volt és az évszakokhoz igazodva idényjellegű. Április végén Császló és Gacsály községek tsz-eiben a téglaégetésben 40-50 cigány dolgozik. Csengerben több munkanélküli cigány koldulásból él (róluk eddig nem szóltak), de koldulási engedéllyel nem rendelkeznek, „nehezen akarnak munkának fogni”. Voltak olyanok is, akik munkaképtelenek voltak, de férőhely hiányában nem tudták őket szociális otthonba utalni. Számukról, arányukról semmit sem közölnek. Az állami gazdaságokhoz leszerződötte- ket is megemlítik, de nem tudható mennyien lehettek. Összességében az áprilisi jelentés szerint a cigányok 85-90 %-a bekapcsolódott a munkába. Júniusi jelentés: májusban 30-40 ember vándorolt el az iparba. Mások csépléshez és aratáshoz szerződtek le. A termelőcsoportokban sármunka és téglaégetés. Ez azt mutatja, hogy a nyári időszak volt a legkedvezőbb.

A megyei igazgatási osztály számszerű adatokat kért: az előző évihez képest emelkedés van-e a sármunka és a téglaégetés területén, s pontosan mennyi a foglalkoztatottak száma? A járási válasz: az előző évhez képest csökkenés. 1952-ben öt helyen volt sármunka és téglaégetés, s 230 ember dolgozott. 1953 július elején négy helyet mondanak, hármat neveznek meg, Tyúkod, Zajta, Császló tsz-eiben a téglaégetésben 53 cigány dolgozott. Császlón vályogvető tömörülésben további 12. Egyénileg sármunkát végzők, 120 fő.

Fennakadást okoz, hogy a tsz-ek a téglaégetéshez nem kapnak szénport. Az állami gazdaságokhoz és az iparba elvándorolt cigányok száma a július 3-án írt jelentés szerint 220 fő (nem tudható, hogy milyen messzire mentek és hova).

350