„Ugyanolyanok, mint mindenki más ember”. Válogatás a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból 1951-1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 40. (Nyíregyháza-Gödöllő, 2010)
Bevezetés
tanács oktatási osztálya a rendelkezésre álló keretéből segítséget nyújtana a cigányosztályoknak tankönyv, füzet, írószer beszerzésében. A Nőtanács szervezésével karácsonyi ajándék élelmiszercsomagot is kaptak a gyermekek az iskolában, ünnepség keretében. Legnagyobb nehézség a cigányok munkába állítása területén mutatkozik. Az elmúlt évben a községekben vályogvető szakcsoportok alakultak, s ezek egyes helyeken /Tiszalök, Tiszadada/ jó keresetet is biztosítottak. Volt olyan család, melyik 2500-3000.- Ft-t megkeresett havonta. Az idén ugyancsak megalakultak a vályogvető szakcsoportok minden községben Tisza- eszlár kivételével, de a földműves szövetkezetek nem adják meg a kellő segítséget ahhoz, hogy működésükkel a kellő keresetet is elérjék. Nem tudnak biztosítani a vályogvetéshez megfelelő mennyiségű töreket, s így a szakcsoportok csak aratás után tudnak folyamatosan dolgozni. A községi földműves szövetkezetek nem is szívesen foglalkoznak a szakcsoportokkal, mivel sok munkával, s gonddal jár ezek összefogása. Néhány család dolgozik állami gazdaságban is, de csak igen kis mennyiségben vesznek fel cigányokat. A vállalatok és egyéb szervek meg teljesen elzárkóznak a cigányok munkára való felvételétől. így viszont a cigányok helyzetének megjavítása nincs biztosítva addig, míg állandó munkára nem tudjuk szoktatni őket, s nem találnak felsőbb szerveink is megoldást arra, hogy járásokon belül vállalatokhoz állami gazdaságokhoz a cigányokat felvegyék. Helyes lenne ha a megyei tanács Végrehajtóbizottsága az Állami Gazdaságok, Tsz-ek, Földműves Szövetkezetek megyei szerveivel e téren eredményes megbeszélést folytatnának, ugyanis úgy az állami gazdaságok vezetői, mint a termelőszövetkezetek vezetői elzárkóznak a cigányok felvételétől, holott ha nem is, de 2-3 család már dolgozik tsz-ben, állami gazdaságban és megállja a helyét. A rendszeres munkába állítással beosztásra és igényességre is tudnánk szoktatni a cigányságot. Hiszen azok a családok kik a múlt évben jól kerestek, ma már házat építenek, lakberendezési tárgyakat vásárolnak és jobban ruházkodnak. Ugyancsak segítség kellene ahhoz, hogy a községi tanácsok juttatáson keresztül nagyobb mérvű segítséget nyújtsanak lakóház építéshez. Jelenleg fennálló rendelkezések szerint csak az O.T.P.-n keresztül vásárolhatnak meg házhelyet, s ennek ára elég magas ahhoz, hogy kifizetni képtelenek. E téren hiába is volna meg az igyekezet tanácsainknál, de valódi segítséget adni nem áll módunkban. A lakások 90 %-a elhanyagolt és piszkos. Nincs biztosítva megfelelő mennyiségű fekvőhely, s igen sok helyen még szabadtűznél főznek. A kutakat a községi tanácsok általában megjavították, tisztíttatták és felszerelték. A járási egészségőr minden cigánytelepi kútnak vizét felküldte laboratóriumi vizsgálatra. A telepeken ugyancsak nagy gondot okoz a W.C-k létesítése és használata. Tiszavasvári községben két W.C-t létesített a községi tanács, de ez még igen kevés. Tiszaeszlár községben az egész telepen a községi tanács egy W.C-t épített. Még mindig nem kielégítő a nevelő munka a területen ami meglátszik abból is, hogy a községi tanácsok ha egy-egy cigány családot a cigánytelepről ki akartak költöztetni be 302
