„Ugyanolyanok, mint mindenki más ember”. Válogatás a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból 1951-1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 40. (Nyíregyháza-Gödöllő, 2010)
Bevezetés
71.2. 1959. június 30. Nyíregyháza. Az Ipari Osztály jelentése. Szabolcs-Szatmármegyei Tanács VB. Ipari Osztálya 908/1959 Tárgy: Cigányság helyzetének megjavítása. Megyei Tanács VB. Elnökének Helyben Hivatkozva a 947/ 1959. T. sz. utasításra jelentésemet az alábbiakban teszem meg: Az elmúlt évben Szamossályiban és Kántorjánosiban háziipari jellegű szövetkezet megalakítása érdekében tettünk intézkedést a cigányság helyzetének megjavítása érdekében. A szamossályi szövetkezet ügyében a Szociálpolitikai Csoporttal, valamint a mátészalkai Háziipari Szövetkezet vezetőjével a helyszínen tájékozódtunk a lehetőségekről. Terv szerint a háziipari Szövetkezet részlegeként működött volna ezen szövetkezet és tagjai bedolgozó tagokként vettek volna részt a termelésben. Ez megoldható lett volna annak ellenére, hogy a mátészalkai Szövetkezet anyagot nem tudott biztosítani, azonban volt helyi anyag, amit nem a rendeltetésének megfelelő módon használtak fel. Ez a részleg kedvező időben szénporos téglaégetéssel, vályogvetéssel, míg téli időszakban pedig kosár, lábtörlő, szatyor és fonottbútor előállításával kívánt volna foglalkozni. A szervezés időszakában a mátészalkai Háziipari Szövetkezet vezetője nem emelt kifogást a részleg bekapcsolódása ellen, sőt az elkészített mintadarabokat is megfelelőnek találta. A későbbiekben azonban a szövetkezet országos szervére, annak különböző aggályaira hivatkozva nem lehetett érdemi eredményt elérni. Hasonló módon foglalkoztunk a szamossályi ügyben a Kiszöv-el azonban az Okisz-ra hivatkozva nem nyert megfelelő elintézést az ügy. Ezt követően próbálkoztunk a nyíregyházi Háziipari Szövetkezet elnökét arra rábírni, hogy foglalkozzon a szamossályiak kezdeményezésével azonban a korábbi próbálkozások eredménytelenségére hivatkozva nem találta megoldhatónak a kérdést. Ugyanis tetemes költségeket áldoztak tanfolyami célokra ahol a cigányokat kosár és gyékényfonásra tanították, azonban az eredmény minden esetben elmaradt, mert a tanfolyamok befejezése után a kiadott anyagokat eltulajdonították, nem dolgoztak és így elzárkóznak a velük való foglalkozástól. Az eredménytelen próbálkozások vetették fel azt a gondolatot, hogy a cigányok foglalkoztatását földművesszövetkezeti vonalon kellene megoldani, mivel az alacsonyabb típus létrehozására itt van lehetőség. Ez sem járt eredménnyel. Az irányított vállalataink felé utasítást adtunk ki, hogy foglalkozzanak cigány dolgozók beállításával és igyekezzenek őket a társadalom hasznos tagjává átnevelni. Hasonlóan felhívjuk a Kiszöv figyelmét a Ktsz.ekben történő foglalkoztatásokra. 300
