„Ugyanolyanok, mint mindenki más ember”. Válogatás a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból 1951-1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 40. (Nyíregyháza-Gödöllő, 2010)
Bevezetés
Tudtommal nálunk igen kevés adat áll rendelkezésünkre arra nézve, történt-e valami helyzetük rendezésére, vagy annak csak megkísérlésére is. Sok évekkel ezelőtt akadt egy könyv a kezembe, szerény, kis brosúraszerű valami, amely arról szólt, hogy valamelyik József főherceg egész komolyan foglalkozott főúri passzióként velük és jelentős anyagi áldozatot is hozott a kísérlet érdekében. Megtanulta nyelvüket, azt teljesen jól beszélte és nyelvtant is írt róla, amelyből szemelvényeket magam is olvastam. Házhelyet osztott köztük, házakat építtetett, gazdasági felszerelést is vett nekik, de a kísérlet balul ütött ki, mert a kísérleti alanyok hamarosan elpárologtak, csak a puszta épületet hagyva hátra. Azóta nem is történt semmi ezirányban. Tudtommal a Demokráciában Szatmár megyéből indult ki kezdeményezés és felettes hatóság intencióinak megfelelően Fábián elvtárs és Galambos József akkori megyei főorvos vetették fel az eszmét. Galambos maga is sokat foglalkozott mint gyakorló orvos velük s minket is felhívott a kérdés tanulmányozására és hozzászólásra, aminek az lett az eredménye, hogy az Orvosszakszervezet Tudományos Testületé keretében országos ankét zajlott le Budapesten kb. 1947, vagy 48-ban. Erről ő tudna bővebben referálni. Az ülésre engem és Kiss Imre, ököritói körzeti orvost is magával vitte hozzászólóként. Az ülésen megjelent a hivatalos és nemhivatalos részről mindenki, akit érdekelt az ügy s a vita igen nívós és tanulságos volt. Galambos József előadta tanulmányát, ami igen mély benyomást tett mindenkire és mondhatom megdöbbentem és valósággal szégyelltem magamat, hogy én azokhoz képest, akik nem hivatalos minőségben foglalkoztak velük [ennyire mélyen tanulmányozták a kérdést és sociologiai szempontból]4 annyira mélyen behatoltak a kérdés tanulmányozásába. A nagy kár az, hogy azóta érdemben semmi sem történt, annak ellenére, hogy az akkori Népjóléti Minisztérium keretében ennek az ügynek előadója is volt rendszeresítve felügyelői minőségben. Nálam Hodás- zon vegyes bizottság is tanulmányozta a kérdést a helyszínen, de azóta sem hallottam az ügyről semmit.5 Az ügy érdemi részére térve, hogy orvosi kifejezéssel éljek, [elsősorban] meg [kell]6 állapítani a pontos diagnosist s csak ez tudja megmutatni a gyógyítás okszerű és remélhetően pontos mikéntjét. Én 26 éves kinti orvosi működésem folyamán kétféle cigánytípust figyeltem meg. Az egyik, amelyikkel csak megyénkben ismerkedtem meg: a saját nyelvét beszélő, a másik a kevertvérü. A kettőnek a karaktere sokban különbözik a másikétól. A saját nyelvét beszélő jobban megtartotta a faji jellegét, zártabb életet él és az eredeti színe is megkülönbözteti a kevertvérűtől. Karaktere teljesen keleti, tunyább, nem agresszív, csak egymás közt házasodik, korán nősül és inkább csak a szellemi munkát szereti, félénk. Este nagyon fél, temetőhöz közel sem megy még nappal sem, éjjel pedig karhatalommal sem lehetne a temető mellett elvinni. Éjjel az orvoshoz is csak brigádban mennek. Ha meghal valaki a családból, azt a lakhelyet örökre otthagyja. Tele van babo4 Ezt a részt tollal kihúzták. 5 Utalás a Népjóléti Minisztérium kezdeményezésére 1947-ben létrehozott szakmai bizottságra, amely Szatmár-Bereg megyében, a Baranya megyei Versenden és Miskolcon tanulmányozta a cigányok helyzetét. L. erről Nagy Pál: Törekvések a cigány népesség helyzetének javítására 1947-1948-ban. In: Márti Attila-Kosztics István (szerk.): Cigánysors. A cigányság történeti múltja és jelene II. Emberháza Alapítvány, Erdős Kamill Cigánymúzeum, Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület, Pécs, 2009. 117-133. 6 A két zárójeles szó utólagos betoldás, tollal írták a gépelt szöveg fölé. 28
