„Ugyanolyanok, mint mindenki más ember”. Válogatás a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból 1951-1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 40. (Nyíregyháza-Gödöllő, 2010)
Bevezetés
54. 1958. április 16. Solymár Tamás írása az Ország Világba« az ópályi gazdák és a cigányok konfliktusáról és más szabolcsi cigányokról. Az ópályi-végi tragédia Hej, ha az az ópályi-végi út beszélni tudna! Ha a mellette csordogáló csatornáié hangos szóra fakadna! Komor kóms vádolná a gyűlöletet. De az úton csak szekerek nyikorognak, motorkerékpárok berregnek. Az árokalján a szennylé tompa loccsanását csak a sovány csalánok éltik. De ki érti az elárvult, puszta házhelyek némaságát? Egy késő októberi napon szekerek álltak meg hirtelen az ópályi-végi cigánysor előtt. A szekerekről fejszés, kapás, husángos gazdák ugráltak le és neki a putriknak! Föl a tetejébe és szaggatták, bontották, ahol érték. A rémület, a düh, a kétségbeesés, a gyűlölet húrjai feszültek a lelkeken és az ölésvágy játszott a húrokon halálos koncertet. Ha nem állnak közéjük a rendőrök, vér folyik. így csak a hajlékaikból lett romhalmaz. Az apró pulyák jajveszékelő anyjukhoz fúrták kis fejüket és szívük majd elhalt a rémülettől. A nagyobbacskák riadtan, kikerekedett szemmel bámulták az omló putrit, a szanaszét hányt meleg vackot, a széteső tűzhelyet, a fölfordult üres fazekakat. Oda a putri! Nincs, nincs többé a jó, meleg, ételszagú putri. Miért? Miért? Miért ...- Begyűjtés kellett nektek?! Végrehajtóval jöttetek a nyakunkra? Dögöljetek meg!- Hát ezért... - derengett fel a cigányfejekben. De hát akkor a rendőrök miért állnak? Védjék meg őket! Hiszen velük együtt jártak a gazdákhoz annak idején, végrehajtani a begyűjtést, a tanácsnak dolgoztak.- Őrmester elvtárs!- Csak nyugodtan. Le kell bontani a cigánysort, mert lopkodtak és veszélyeztetik a közegészséget. Már a földdel volt egyenlő minden, a gonoszok már régen szekérre kaptak, s ők még mindig csak álltak villámsújtottan, sírva, átkozódva, kezüket tördelve, semmit sem értve. Úgy zokogtak az asszonyok kibontott hajjal, mint legkedvesebbjük nyitott sírja előtt. Az úton egy autó haladt. Kíváncsian kandikáltak ki belőle:- Jó pofák ezek a cigányok ... *- A cigányok - emelte fel hangját a megyei tanács vb-ülésén144 Rézműves Gyula, az egyik cigányrészvevő -, ha meghallják, hogy a tanácsok telekhez és házhoz segítik őket, a két kezükön mind a tíz ujjúkat ledolgozzák, hogy pénzt keressenek hozzá. * Ha hagyják dolgozni őket. S itt következik a négy hodászi kálváriája. Amikor elindultak, Hodászon már tavaszodott. Mire megérkeztek a Nyugati pályaudvarra, vastag hó borította Budapestet. Hárman: az öreg Rézműves Károly, a tizenhat 144 A Megyei Tanács VB 1957. december 16-án tartott ülése. L. 40. sz. ! 254
