„Ugyanolyanok, mint mindenki más ember”. Válogatás a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból 1951-1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 40. (Nyíregyháza-Gödöllő, 2010)

Bevezetés

állni e cikkben egy olyan kollektív testületnek, mint amilyen a „Keletmagyarország” újságíró gárdája. Nem kívánjuk ezt, bár Fekszi elvtárs kontracikke személyesen P. G. elvtársat illeti - véleményünk szerint néhol kissé eltúlzott - vádakkal. Az ügy - jelen esetben a cigánykérdés rendezése - és az üggyel kapcsolatosan felvetődött problémák tisztázása, e problémák megoldása: ez a lényegbevágó, ez a fontos.

Véleményünk szerint mindkét cikk a cigánykérdés emberséges, társadalmi rendünknek, elveinknek megfelelő megoldását igyekezett segíteni. Az is kétségtelen tény ellenben, hogy a jószándék-vezette toll jónéhány esetben félrecsúszott P. G. elvtárs kezében, amikor papírra vetette „Csak a becsületes cigányokkal ...’’című írását. P. G. elvtársat e hiba miatt az sem mentesíti, hogy Fekszi elvtárs válaszcikkének fogalmazása közben ugyancsak olyan kitételeket alkalmazott, amelyek a dolgok elferdítésére, helytelen következtetések levonására adnak lehetőséget.

Hiba volt P. G. elvtárs részéről - és ez volt a legalapvetőbb hiba - egy bűnügyi tudósítás keretében az újságírónak az egész cigánykérdésre vonatkozó következtetéseket levonni. E kérdés megoldása - akár a gyakorlatban, a cigány lakótelepeken, akár az újság hasábjain megjelenő cikkekben - sokkal nagyobb körültekintést igényel, mint amilyen körültekintést a vitatott cikk esetében szerkesztőségünk munkatársa tanúsított. Egy bűnügyi tudósításban, amelyekben az események rendőrségi, avagy bírósági jegyzőkönyvszerű felsorolásán van elsősorban a hansúly, nincs lehetőség arra, hogy a cikkíró elvi fejtegetésbe bocsájtkozzék akár a cigánykérdésről, akár másmilyen fontos kérdésről. Mert ha ezt teszi - mint P. G. elvtárs is helytelenül tette -, akkor csak a felszínen maradhat, felvetései felületesek és káros félreértésekre engednek következtetni. Jelen esetben - P. G. elvtárs esetében - súlyosbította a helyzetet az, hogy a bűnügyi tudósítás írója valóban szenzációhaj hász, bizonyos fokig hatásvadász módszerekhez folyamodott, amikor a bűncselekményt filmszerűen „idegekre menve” pergette le az olvasó előtt. Ezekkel a módszerekkel akarva-akaratlanul valóban hangulatot keltett azok ellen a cigányok ellen is, akiknek semmi közük nem volt a bűncselekményhez és akik becsületesen éltek eddig és élnek most is.

Ellenben: annak dacára, hogy a kérdést eléggé szerencsétlenül kapcsolta P. G. e bűnügyi históriához, - helyénvalónak tartjuk azt az elképzelést, hogy csak a becsületes cigányokkal ... kívánunk együtt haladni a szocializmus építése során. Éppen ezért tartjuk helytelennek Fekszi elvtárs válaszcikkének egész alapgondolatát, amelyet már a válaszcikk címe is kifejez: „Együtt a cigányokkal”.

Ez a megfogalmazás arra enged következtetni, hogy a cigányokkal való együtthala- dásban semmilyen feltételeink nem lehetnek. Mi úgy hisszük, hogy vannak feltételek. Az emberek megítélésénél nemcsak a termelőeszközökhöz való viszony, hanem az erkölcsi hovatartozás is latba esik. Szocializmust építeni csak olyan emberekkel lehet, akik nem vétenek sorozatosan a társadalmi tulajdon ellen, tekintet nélkül bőrük színére, tekintet nélkül arra, hogy cigányok-e, avagy nem.

Éppen ezért túlzottnak tartjuk a válaszcikknek azon megállapításait, amelyek holmiféle „osztályozással” vádolják P. G. elvtársat. Nincsen szó válogatásról, osztályozásról: mindössze arról van szó, hogy azokat, akik súlyosan vétenek a társadalmi együttélés szabályai ellen, a társadalmi és személyi tulajdon ellen, esetleg bűnözésükkel embertársaik testi épségét is veszélyeztetik - megérdemelt büntetéssel sújtsák igzságügyi szerveink.

252