„Ugyanolyanok, mint mindenki más ember”. Válogatás a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból 1951-1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 40. (Nyíregyháza-Gödöllő, 2010)
Bevezetés
maguk is tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy életkörülményeik emberekhez méltóakká váljanak. A megyében létező valamennyi állami és társadalmi szervnek feladata, hogy hathatósan támogassák a cigányság felemelkedési törekvéseit, s ezért fordul felhívással a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága a megyében élő pedagógusokhoz, egészségügyi szakemberekhez is, hogy a probléma megoldásában segítsenek. Hiszen elsősorban ők azok, akik sokat tehetnek annak érdekében, hogy gyorsabb legyen ezen a téren az előrehaladás. Megyénk területén csaknem 20 ezer a cigányok száma. A cigányság többsége primitív életkörülmények között él a faluszélen, putrikban. Az elmúlt években értünk el bizonyos eredményeket egészségügyi és kulturális viszonyaikban. A felszabadulás óta ez kézzelfogható. Míg a múltban több cigánycsalád lakott együtt a földbesüllyesztett putriban, ma már, ha lassan is, de fokozatosan változik a helyzet, noha még most is sok az ilyen földkunyhó, amely magával hozza az egészségtelen, kultúrálatlan életmódot is. A kapitalista rendszerben a cigányság iskolábajárásáról nemigen lehetett szó. Imi, olvasni tudó ember alig akadt közöttük. De a tüdővész, a vérbaj pusztított közöttük. Ma más a helyzet. A cigányság egy részének tulajdonában lehet találni fehérfaiú, rendes, tiszta, virágoskertes házakat is. Több cigánycsalád rendszeresen járatja iskolába gyermekét. Sajnos, a javulás azonban nagy többségüknél nem kielégítő. Az iskolaköteles gyermekek többsége nem jár tanulni, s így az analfabéták többségét, a lemorzsolódottak jelentős részét a cigánygyermekek képezik. Rendkívül elmaradott életkörülmények között él többségük. Nyilvánvaló, hogy a cigányság eme problémáinak megoldása nem lehet egy-két szerv feladata, társadalmi üggyé kell tennünk s ezt szükségessé tenni a pedagógusok körében is. Megyénk pedagógusai, nevelői mindig kivették részüket a nemes, a megye kulturális életét előrevivő mozgalmakból. Az ő nevelő, önzetlen, lelkes munkájukra számítunk ebben az igen égető kérdésben is, s hozzájuk fordulunk, hogy e munkában is legyenek kezdeményezők, élenjárók és segítsenek. A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága ezúton kéri fel valamennyi becsületes, a néphez hű, a kulturális felemelkedésért küzdő nevelőt, hogy a leghathatósabban működjenek közre e nemes mozgalomban, a cigányság kulturális elmaradottságának felszámolásában. Tudjuk, nehéz, fáradságos, sok türelmet igénylő munka ez, de szép, nemes emberi feladat lesz ennek végrehajtása nevelőink részéről. Szervezzék az analfabéta tanfolyamokat. Azokban az iskolákban, ahol a túlkoros cigánygyermekek száma a 20-25 főt eléri és az iskoláztatásuk másként nem biztosítható, a tantermi és nevelői ellátottságtól függően külön cigány-osztályokat is lehet szervezni. Küzdeni kell a cigányokat sértő megkülönböztetések ellen, az esetleges olyan megnyilvánulás ellen, amely akadályozza a cigányok belterületen való letelepedését, házépítését. A cigányság kultúrájának feltárása fontos néprajzi, kutatási feladat is. E munkát végezzék úgy, hogy az a cigány népi kulturális elemek továbbfejlesztését is szolgálja. E munkába vonják be a cigányok közül kikerült értelmiségieket, akik sokat segítenek az ügy érdekében. Bízunk abban, hogy a nevelők megértik a feladat nagyságát, s támogatják a cigányság kulturális elmaradottságának felszámolásáért indított nemes mozgalmat, s azon lesznek, hogy az ügy érdekében született határozatok maradéktalanul megvalósuljanak. Ha a felszabadulás óta eltelt több mint egy évtizednek a cigányság helyzetével kap218
