„Ugyanolyanok, mint mindenki más ember”. Válogatás a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból 1951-1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 40. (Nyíregyháza-Gödöllő, 2010)

Bevezetés

ménybérben dolgozni. A családi viszonyaik rendezetlenek. Van olyan munkabíró férfi akinek 4-5 gyermeke van, azonban mivel feleségével nincsenek megesküdve, de ezen túlmenően járatlanok az írás és olvasás tudományában nem képes megszerezni a szükséges iratokat, hogy azok alapján családi segélyt kaphasson, ami lényegesen megemelné a fízetését.Az építőipari vállalatoknál való munkábaállításuk egyik fő nehézsége a tetvesség. Évente több száz cigány munkábaállítását kíséreljük meg a toborzó vállalatokhoz, azonban az alapon, hogy tetvesek, rendszeresen visszaküldik őket. Igaz, hogy a vállalat az első munkábaállításkor fertőtleníti a cigányokat, azonban az első szabad szombat után otthonukból ismét felszedik a bogarakat, amelyen keresztül fertőzésnek teszik ki a munkás- szállókat.Másik nehézség a lopás. A kiadott munkaruhát, pokrócot és egyéb köztulajdont minden gondolkodás nélkül eladják. A felelősségrevonástól nem félnek mert nincs mit venni rajtuk.Tagadhatatlan tény, hogy akad közöttük olyan is, aki megtalálja a helyét a társadalomban, azonban ezek száma nagyon kevés. A nagy %-a azonban igen alapos nevelésre szorul ahhoz, hogy becsületes munkásként éljen.Az eddigi tapasztalatok alapján a cigánykérdés megoldására az alábbi javaslatot tesz- szük:

A cigányság rétegződését figyelmen kívül hagyni nem lehet. A problémát nem lehet egységesen cigánykérdésként megoldani, hanem különbséget kell tenni az u.n. „úri cigányok” és „oláh cigányok” között. A különbségtevést módszerbelileg értjük:

Megállapított tény, hogy a falvakban lakó u.n. „úri cigányok” kulturáltabbak, asszimi- lálási képességük jóval nagyobb, ösztönös zenei tudásuk, kultúrára való vágyuk megkönnyíti a velük való foglalkozást. Ennek a rétegnek a falu lakosai közzé való beékelődése az az út, amelyen keresztül problémájuk megoldható. Számos községben bebizonyítható, hogy az ilyen cigányok házhelyet kapva a falu magyar lakosai között rövid idő alatt igyekszenek a falusi lakossághoz alkalmazkodni, szokásaikat átvenni. Az így beékelődött cigányokkal munkábaállítás szempontjából sincs probléma. Tény viszont az is, hogy ezek a cigányok ragaszkodnak a falujukhoz és munkára sem mennek el szívesen más vidékre.Egészen más az u.n. „oláh cigányok” kérdése. A tapasztalat az, hogy az „oláh cigányok” valami ősi eredet révén csak szorosan egymáshoz épített putrikban érzik jól magukat.- A nagyhalászi példa bizonyítja, hogy hiába van a telep 5 kh. földön az építkezéshez a 38 család ennek a területnek csak mintegy 1/3-adát vette igénybe. A 38 család közül mindössze egy asszony jutott addig, hogy a fennmaradó területéből ne munkáljon egy kis darabot és abban krumplit termeljen.- Amikor felvetődött annak kérdése, hogy családonként telket kapnak és arra rendes házat építsenek egymástól elválasztva, mindegyik védte a maga viskóját és a legtöbb kifejezést adott annak, hogy a jelenlegi házával meg van elégedve.Félő, hogy ezeknek a falu lakosság közzé való beékelődése nem lenne végleges megoldás, mert újra visszatérnének ősi életmódjukhoz. Máskülönben is, a legtöbb községben - így Nagyhalászban is - nehézségekbe ütközik annyi sok házhely kisajátítása.

162