„Ugyanolyanok, mint mindenki más ember”. Válogatás a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból 1951-1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 40. (Nyíregyháza-Gödöllő, 2010)

Bevezetés

magában. Ennek a tulajdonosa termelőszövetkezeti tag. Mikor megkérdeztük többi cigányoktól, hogy miért nem dolgoznak ők is a termelőszövetkezetben, hiszen láthatják, hogy aki ott dolgozik milyen szép házat tudott építeni, azt felelték, hogy termelőszövetkezet nem vesz be több cigányt tagjai közé. Volt olyan is, aki minden indoklás nélkül kijelentette, hogy a termelőszövetkezetbe nem lépne be. Ezen a telepen lakók 3 főfoglalkozást űznek. Az egyik foglalkozási ág a vályogvetés, amely csak időszaki munkának nevezhető és így nem biztosít egész éven át biztos és állandó keresetet. A másik foglalkozási ág a foltozás és edényjavítás. Akik a fazékfoltozással foglalkoznak, azokat a cigányok iparosoknak hívják, valószínűleg azért, mert egyesek közülük kaptak iparigazolványt. Ez a foglalkozási ág a vályogvetésnél állandóbb és talán jobb keresetet is biztosít, azért az u.n. iparosoknak a többiekkel szemben nagyobb tekintélyük van. A harmadik csoport lókupeckedéssel foglalkozik. Ez a foglalkozás az év minden szakában űzhető és sokszor igen jó jövedelmet biztosít.

Fentiekben leírt tevékenységgel általában férfiak foglalkoznak. Tevékenységük folytatására a vályogvetés kivételével elhagyják lakóhelyüket és egy, esetleg vagy több nap múlva térnek csak haza. A nők felkeresik a község lakosságát és a mezőn összetallózott, vagy lopott mezőgazdasági termékekkel házalnak és azok ellenében kémek ennivalót és ruhaneműt. Ha mezei termék nem áll rendelkezésükre, akkor sárgaföldet visznek és azért kémek cserébe részükre szükséges ruhaneműt vagy élelmet.

Mivel végtelenül igénytelenek, annak ellenére, hogy úgyszólván egyik napról a másikra élnek és a napi élelmet csak a következő napra, vagy legjobb esetben a következő napokra, vagy hetekre tudják csak megszerezni, ehhez képest mégis derűs életszemléle- tüek és vidámak. A legelemibb egészségügyi szabályok be nem tartása következtében a TBC., a vérbaj és egyéb fertőző betegségek sűrűn előfordulnak közöttük, természetesen a gyermekhalandóság is nagyobb. A cigánytelepen a WC. Ismeretlen fogalom. Minden kunyhó mellett megtalálható a kisebb-nagyobb szemétdomb, amely az egy helyre hordott és öntözött háziszemétből keletkezik. Állatállományuk általában nincs, a módosabbak legfeljebb sertéssel rendelkeznek, természetesen a lókupecek kezén és tulajdonában hosszabb-rövidebb ideig egy-két ló is akad.

A gyermekek általában nem járnak iskolába és így analfabéták. Több gyermektől érdeklődtem, hogy szeretne-e írni olvasni és iskolába járni, amire azt válaszolták, hogy ők szeretnének iskolába járni, de ide a telepre nem jár ki tanító. Az iskoláztatással kapcsolatban arra lehetett következtetni feleleteikből, hogy külön helyen külön osztályokban iskoláztatásuk megvalósítható lenne és szívesen, vagy legalább is nagyobb eredménnyel járnának iskolába, mint most.

Az iskola igazgatójával történt megbeszélés alapján megállapítottuk, hogy a cigánytelepen volt vágóhíd épület, amely a községi tanács tulajdonát képezte, kevés költséggel átalakítható volna egy tanterem céljára. Ezt annak idején az iskola igazgatója javasolta is, és több tanácsülésen is kérte, hogy ne bontsák el az épületet, hanem tanterem céljára alakítsák át. Ennek ellenére az épületet lebontották s most, miután már épület nincs, helyeslik azt a javaslatot, hogy a cigányokat ott künn külön kellene tanítani. A beiskolázás előtt a nevelők meglátogatják a cigánytelepet és az iskolábajárás érdekében végeznek felvilágosító munkát, természetesen ez csak azt eredményezi, hogy ősszel 1-2 hétig jár156