„Ugyanolyanok, mint mindenki más ember”. Válogatás a Szabolcs-Szatmár megyei cigányság történetének forrásaiból 1951-1961 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 40. (Nyíregyháza-Gödöllő, 2010)
Bevezetés
különösen szegény vidéket. Baranyában az Ormánság, Borsodban Abaújnak a Kegyetlen néven ismert része, Szabolcsban pedig a szatmári területek. Fehérgyarmat környékén 1946-ban oly nagy volt a szegénység, hogy a járási szociális titkár nem talált rá szavakat.7 A Szabolcs és Szatmár-Bereg vármegyék egyesítésével 1950-ben létrejött Szabolcs- Szatmárban hatványozottan jelentkeztek a cigány népességet érintő gondok, Baranyánál és Borsodnál is súlyosabb volt a helyzet, mert itt nem volt sem bányászat, sem nehézipar, mint a másik két megyében. A mezőgazdaság önmagában nem tudta felszívni a képzetlen munkaerőt, más ágazatok közül pedig csak a vasút fogadott munkaerőt Záhony környékén, ez azonban csak a népesség szerény hányadát érintette. A cigányok gazdasági szerepvállalásában meghatározó maradt az idényjellegű vályogvetés, illetve az ország más részein szintén idényjelleggel az állami gazdaságokban való munkavállalás. A nagyiparnak az erős szívó hatása a szabolcsi cigányságot csak az 1950-es évek elején érintette.8 Szabolcs-Szatmár a cigányok hazai történetének különleges színterévé vált. Szabolcs- Szatmár megye közigazgatása foglalkozott a legintenzívebben a cigányok helyzetével a korszakban (már 1951 -tői) és itt voltak a legszámottevőbbek a szociálpolitikai eredmények is. Összehasonlításképpen említsük meg, hogy Baranya megyében az 1950-es évek első felében szinte beszélni sem lehetett a cigányok helyzetéről.9 Különösen fontossá teszi az itteni törekvéseket, hogy néhány kérészéletű próbálkozástól eltekintve, az 1961-es párthatározat közvetlen előkészítéséig nem jött létre országos koncepció a cigánypolitikában, vagy ha létrejött is, nem követte reális gyakorlati politika.10 Szabolcsban fogalmazódtak meg már az 1950-es években olyan elgondolások, amelyek később, az 1960-as és 1970-es években az országos politikában is meghatározóvá lettek (telepfelszámolás és a cigányügyi koordinációs bizottságok), illetve napjainkban is aktuálisak (különösen az integrált foglalkoztatás). A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács aktivitásának köszönhetően a cigány népesség itteni történetének kutatásához egyedülállóan kedvezőek a forrásadottságok. Különösen értékesek a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács VB Egészségügyi Osztálya Szociálpolitikai Csoportjának iratai.11 Az 1960-as években ebbe a fondba gyűjtötték össze az 1950-es évek legfontosabb, cigányokra vonatkozó iratait, amelyek speciális, tematikus egységet alkotnak. Az iratanyagban megtalálhatók a szakminisztériumi rendeletek nyomán készült országos, valamint a megyei tanács utasítására készült helyi adatfelvételek és felmérések a cigány népességről. Ezek a népességfelvételek kivételes forrásadatokat tartalmaznak a cigányság lélekszámáról és össznépességen belüli arányáról, területi megoszlásáról, gazdasági- és társadalmi helyzetéről (nyelv, politikai aktivitás, speciális szakmák, foglalkoztatottság, iskolázottság), egészségügyi- és lakáshelyzetéről (betegségek, szociális segélyakciók, cigánytelepek). Külön ki kell emelni az iratok forrásértékénél, hogy képet adnak a cigányok rétegzettségéről, differenciáltságáról, valamint rendi típusú lokális integrációjáról, az akkulturációs folyamatokról és a generációs váltásokról. A magyarországi közigazgatás 18. század óta ismétlődő dilemmája volt, hogy a cigá7 Gaál 2007. 86. 8 A foglalkoztatás kérdéseiről 1. részletesen Nagy 2009a. és Nagy 2010. 9 Márfi 2005:158. 10 L. erről Sághy 1996., Feitl 2008., Nagy 2009b. 11 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár (SZSZBML) XXIII. 23. b. 2-9. és 12. doboz. 12
